Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor
szobrai és a feszületek a mátramindszenti templomban néprajzi értelemben is népi alkotások, mert azokról tudjuk, hogy Tóth Mihály harangozó faragásai. Romhány egykori körmeneti feszületénél a technikai megvalósítás önmagában is utal az iskolázatlan paraszti alkotóra (DERCSÉNYI D. 1954:177, 259; LENGYEL Á.-LIMBACHER G. 1997:116). Karancslapujtő 1895-ben lebontott középkori templomának főoltárát az akkori kántortanító többszáz évesre becsülte és paraszti faragó alkotásának tartotta. Az olajzöld alapszínű oltárkép a korábbi titulusnak megfelelően Szűz Mária születését ábrázolta. Faragott dombormű volt ez, két oldalt csavarmenetű oszlop keretében ágyban fekvő Szent Anna a pólyába göngyölt szüzet nyújtotta a botjára támaszkodó Joachim felé. Az egykori plébános számára is emlékezetes maradt, hogy az újszülött Szűz Mária „egész parasztosan" fehérpettyes piros vánkosba volt pólyázva és lapos zsinórral körülkötözve (MALONYAY D. 1922:163-164). Az alkotások művészettörténeti stílusa, színvonala, társadalmi hovatartozása és a követett népi vagy nemesi-polgári minták mellett a templomi berendezés különféle kultuszáramlatokat és ájtatossági formákat is megtestesít. Katolikus templomainkban általánosan megfigyelhető a misztikus, túlvilági élmények szerinti ábrázolások kedveltsége. A mennyei világnak a mindennapokban való megjelenítéseként sok templomban adtak helyet különféle búcsújáróhelyek kegyszoborés kegyképmásolatai számára. Kozmikus világképi jelentőségűek sokfelé a barokk oltárok oromzatára helyezett Atyaisten-, „istenszem"- illetve Szentháromság-ábrázolások, melyekkel evangélikusoknál is találkozunk (Felsőpetény, Bér, Lucfalva, Ősagárd, Galgaguta). Szent Sebestyén berkenyéi és szécsényi, szécsényfelfalui katolikus templomokban Szent Rókussal való együttes 18. századi rokokó szobrai az egykor pusztító pestisjárvány emlékei lehetnek. Szent Vendel Mátramindszentről, Herencsényből, Nógrádmegyerből, Szarvasgedéről és Tolmácsról ismert templomi ábrázolásait nyilván főleg dögvész ellen, a jószágtartás sikeréért szerezték be. A katolikus templom ábrázolásai közt egyik fő hangsúlyt a titulus kapja. A főoltárkép rendre róla, a templom védőszentjéről, illetve hittitkáról szól. E téren a mai Nógrád megye ábrázolásai az országos megoszláshoz képest jelentős eltérést mutatnak. Míg országosan Szent Mihály arkangyal a leggyakoribb védőszent, és Márton csak az ötödik, Nógrádban éppen fordított a helyzet. A szentek kultuszában azonban legföltűnőbb eltérés az országos állapothoz képest, a vallásosság barokk rétegét hangsúlyozó Mindenszentek és Mária születése patrocinium, amely a reformációt ellensúlyozó tridenti zsinati (15451563) határozatokkal újjászülető szentkultusz nyomán, illetve a hódoltság miatt megkésve vált általánosabbá. Az ősi Szentkereszt patrocinium barokk virágzását, elterjedtségét és a Pieta-ábrázolások kedveltségét a török uralom, a pestisjárványok és a hitújítás hatalmas lelki megrázkódtatásai magyarázzák. Mária Magyarok Nagyasszonya,