Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

VALLÁSOS NÉPMŰVÉSZET Limbacher Gábor

Márton püspök, István király és Imre herceg gyakori titulusa középkori alapokon szintén a hazai szentek barokk kultuszát jelzik, míg Mihály arkangyal, Miklós püspök, András, Péter és Pál apostolok valamint Keresztelő János esetében a középkori kultusz közvetlenebb továbbélésével számolhatunk. Az évi titulusünnep palóc vendégség formájának kultuszbefolyásoló szerepét mutatja, hogy László királyunknak mindössze Ságújfalun szenteltek templomot - azt is az 1940-es évek végén -, mert névünnepe az év első felébe esvén, nem kedvezett a vendéglátás szinte rituálisan kötelező „nagy trakta" jellegének. A titulus fontosságát nem ritkán az ábrázolás megkettőződése is kifejezi. Például Horpács Szeplőtelen fogantatás titulusú templomának főoltárképén kívül a mellékoltáron is Immaculata-ábrázolás látható, szoboralakban. A barokk kori szenttisztelet történetében az uralkodó dinasztia és a nemesség hatása mellett kiemelkedik a szerzetesrendek jelentősége a jelzett kultuszáramlatok népszerűsítésében (ferencesek, jezsuiták). A népművészet-kutatásban a templombelső szinte kezdetektől számon tartott alkotásai a festett famennyezetek. Jelenlétük bizonyára hozzájárult a 16-18. századi virágos ornamentika megkedveltetéséhez, stíluselemeik megismertetéséhez. Természeti és történeti adottságok folytán a legrégibb és leggyakoribb alkotások lelőhelyei Erdélyben és a Felföldön találhatók. A 18. század gazdag anyaga maradt fenn a mai Szabolcs megye falvaiban. E mennyezeteket általában városi asztalos céhek vándorló vagy időlegesen kitelepült tagjai készítették - főleg katolikus vidéken munkájukat gyakorta latinul szignálva - s a falusi megbízatások mellett úri-polgári megrendelésre is dolgoztak. Nógrád megyében viszonylag sok, összesen 31 ilyen deszkamennyezet emléke található meg írott forrásokban a 16-18. századból. Mára azonban csak a nádújfalui, nógrádszentpéteri mennyezet valamint Szenté eddig teljesen ismeretlen, vélhetően 1708-ból származó néhány kazettája maradt fenn. A szórványosan megmaradt emlékek alapján Nógrádot a miskolci és gömöri műhelyek területéhez szokás sorolni. A legrégibb emlék talán a homokterenyei volt, de sajnos az, hogy évszáma valóban 1512 lett volna, ma már nem állapítható meg, mivel az 1920as években lebontották és eltüzelték. Tombor Ilona (1968:47) szerint „a közlés megbízhatóságához, illetve az évszám helyes olvasásához jogos kétségek fűződhetnek". Famennyezeteink nagy része a 17. századból származik, közülük ma a nógrádszentpéteri evangélikus templomé látható. Negyvenhét keskeny táblából összeállított, még középkori szerkezetű mennyezet. Hullámos indáit virágokkal, madarakkal, angyalfejekkel készítette Alitis Dávid 1667-ben. Növényi motívumaiban itt-ott gótikus formák is érződnek. Legsajátosabbak az igen változatosan stilizált madarak, illetve madárfejek (MALONYAY D. 1922:179184, és 259-262. ábra; LIMBACHER G. 1999: 6. kép). A mátraszőlősi templom 17. századi famennyezetének maradványait régészeti feltárást követő helyreállítás során a padláson találták meg 1969-ben. Hugyagon 1688-ban az egyházi elöljáróság ízlésesnek találta az újonnan kifestett mennyezetet. Ugyanez évi egyházlátogatás Érsekvadker-