Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

tóruha stb.) elhagyása, a felvetett ágy és a tisztaszoba megszüntetése. A parasztság a mindennapi életéhez, lakóházának berendezéséhez szükséges tárgyakat maga készítette, vagy vásárlás révén jutott hozzá. A maguk készítette tárgyak többségének előállítói a nők voltak. Az ő feladatuk volt a megtermelt kender feldolgozása, a vászon megszövése, az abból készült lakástextíliák, viseleti darabok megvarrása és díszítése. Asszony szőtte vászon volt az alapanyaga az ágy öltözetének (lepedő, párna, dunna, derékalj), a hétköznap, olykor ünnepen is viselt ruhadaraboknak (pendely, pruszlik, női és férfiing, kötény, felsőruhaként hordott férfi gatya), az egyéb nélkülözhetetlen textíliáknak (asztalterítő abrosz, törülköző, szakajtóruha, ponyva, zsák stb.). Az említett vászonneműk nagyobb részének szőtteshímmel vagy hímzéssel történő díszítése a középkorban sem volt ismeretlen, a 18. század elejétől forrásaink pedig már gyakran utalnak a varrott (hímzett), stráfokkal (szövött mintával) díszített lepedőre, más ágyneműre, abroszra, törülközőre, a kenyérsütéskor használt szakajtóruhára. A lakóház helyiségeinek berendezéséhez, egy működő gazdaság üzemeltetéséhez azonban több száz munkaeszközre és használati tárgyra volt szükség. A 18. századi kárlistákban, periratokban található tárgyjegyzékekből gyakran következtethetünk arra, hogy a bútorok egy részét asztalosoktól vagy egy-egy bútordarab készítésére specializált mesteremberektől szerezték be. Asztalosműhelyben készült a festett díszítésű láda, fogas, gyakran az ágy és az asztal is ide sorolható. 16. Birkanyáj. Mátranovák, 1954. A lóca lehetett asztalosmunka, de inkább ügyes kezű faragók készítet- Manga János felvétele, ték megrendelőiknek. A levéltári forrásokból tudjuk, hogy a szegé- PMF3111.