Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

17. Varsát kötöző halász az Ipoly- nyebb családoknál nem volt ismeretlen a gazda által összeállított aszparton. Őrhalom, 1933. tal, a földbe vert karókra vagy vályogpillérekre fektetett vastag deszkaFényes Dezső felvétele, ból álló ülőalkalmatosság, a pad. Azonban 19. század közepétől a gazPMF 425. dagabb családok otthonába kerülő fiókos sublót, téka szintén asztalos készítette bútorok közé tartozott. A sütő-, főző- és tárolóedények többsége fazekasmunka volt. A mázas tárolóedényeket (szilke, lekváros fazék, tál, zsírosbödön stb.) mintázással díszítették. A cifra tányérok a fazekasok és a keménycserép gyárak termékei. A forrásokban gyakran említett fatányér, fakanál, puttony a Gács környéki falvakban készült. A gabonatárolásra használt nagyméretű ácsolt szuszék, hordó, kád stb. az Ipolytól északra eső, fában gazdag településekről származtak. Az eke, a fa- és vasvilla, a kocsi beszerzése vásárokon történt, vagy helyi bognárral, régebben a falvak határában működő vízi- és szárazmalmok bérlőivel, a molnárokkal készíttették el. A fűzfavesszőből font kosarak, a szalmából font kasok is vásárlás útján jutottak a parasztsághoz. A tárgyak származásának vázlatos felsorolásával arra szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy a parasztember bútort, munka- és használati eszközt viszonylag ritkán készített. A néprajzi gyűjtések, a közgyűjteményekben őrzött tárgyak lejegyzett adatai is ezt bizonyítják. Kivétel-