Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

11. Bíróláda, a készíttető névbetűivel és a készítés évszámával. A felirat alá a gabonanyomtatás illetve az aratás munkaeszközeinek ábráját vésték. Nógrádkövesd. PM 84.14.1. irtványföldek létesítésével további családok letelepedését tették lehetővé a 18. század első felében. Az egyházi anyakönyvekből tudjuk, hogy 1730-1760 között számos, eddig ismeretlen nevű család jelent meg egy-egy faluban, akik közül többen jobbágytelket ültek meg, de néhányuknak csak a zsellérsoron jutott hely. A jobbágy- és zsellértelkek első pontos számbavételekor (1771. évi űrbérrendezés) már viszonylag népes falvakat találhatunk a megyében. Míg 1728-ban 236 községben 4202 jobbágy és 1024 zsellér élt, addig az úrbérrendezéskor 4926 úrbéri telken 7950 jobbágyot, 3270 zsellért és 261 hazátlan zsellért írtak össze. A Mária Terézia korabeli felmérés 112 035 magyar hold szántót, 30 848 kaszás rétet, az irtványföldekből 47 916 magyar hold szántót és 4279 kaszás rétet talált a megyében. Az úrbérrendezés nem hatott kedvezően a megye parasztságának további sorsára. Az egyik legnagyobb hátrányt az jelentette, hogy a földbirtokosok közül egyre többen tértek át a majorsági gazdálkodásra, mely a parasztság telki és irtványföldjének megcsorbításával járt együtt. A karancsberényi jobbágyok a megyéhez küldött levelükben arról panaszkodtak 1786-ban, hogy az urbárium bejövetele óta alig tudnak megélni, mert az uradalom a parasztok régi földjeit és rétjeit elvette, helyette sovány földeket adott, ennek következtében már tizenkét, ekés jobbágygazdaság pusztult el. A határ újrafelosztására került sor Herencsényben, Karancskesziben és még számos községben. Ecsegen, Kallón, Vanyarcon pedig a parasztok földjeinek egy részét kárpótlás nélkül majorságukhoz csatolták a falu földesurai. A parasztság telkeinek megcsorbításával egy nagyarányú elszegényedési folyamat vette kezdetét. A jobbágyháztartásokból kiszoruló családtagok a zsellérek számát gyarapították, az uradalmakban vállaltak munkát mint cselédek vagy mint napszámosok, olykor állatok vételével-eladásával (kupeckedéssel) keresték meg kenyerüket (Őrhalom, Hollókő stb.). A történelmi megye északi, terméketlen talajú falvaiban különböző használati eszközök készítéséből éltek. A csehbrézóiak hordókat, kerekeket, a podrecsányiak fekete cseréppipákat, a gergelyfalvaiak faedényeket, a fülekpüspökiek hordódongákat készítettek, melyeket 12. Bíróbot Nógrád vármegye címével.Őrhalom, 1924. PM 54.3.1.