Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

8. Balassagyarmat látképe céhlevélen, 1840. Nógrád Megye Levéltára: Vegyes iratok. vallási és a néprajzi kép kialakulásában nagy szerepet játszott a falvak határának és belterületének tulajdonjogi megosztottsága. Köztudott, hogy az újratelepítés idején a katolikusok és a protestánsok vallási el­lentétei még nem csitultak el. A 18. század elején a váci püspök a váckörnyéki protestáns gyülekezetek templomait elkoboztatta, s azo­kat vagy leromboltatta, vagy katolikus templommá alakíttatta át. Ek­kor szüntették meg a keszegi, a nőtincsi, a kosdi, az ősagárdi protes­táns gyülekezetek templomát és szabad vallásgyakorlatát. A csesztvei katolikusok az itt lakó evangélikusok tanítóját elkergették, templomu­kat lerombolták. A többségében református és evangélikus vallású fő­és köznemesek, a katolikus egyházzal szemben úgy is igyekeztek tilta­kozásukat és ellenállásukat kinyilvánítani, hogy a falvakban lévő ház­helyeikre evangélikus vallású családokat ültettek, ezzel mintegy vallás­szabadságot biztosítva számukra. A református és evangélikus vallású földbirtokosok közül Vay Ádám Alsóbodonyba, Battik Gergely Szügy­be, Barátnaky Ferenc Csesztve kétharmad részébe, Jeszenszky Miklós Terény, Galgaguta, Magyarnándor, Bánk, Ősagárd községekbe telepí­tett evangélikus vallású szlovákokat. Katolikus vallású szlovákok Ke­szeg, Nézsa, Nőtincs, Szátok, Alsópetény községekben települtek le. Diósjenőre református vallásúak költöztek. A 18. század elején a váci

Next

/
Oldalképek
Tartalom