Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

kendőkre. Az ilyen fej-, váll- és kézbe való kendők megyeszerte általá­nos divatja a nyugati térségben, főleg az lpolyvölgyben sok helyen túl­élte az első világháborút. A fennmaradt gazdag emlékanyagból szem­betűnő helyi sajátosságok azonban kevésbé rajzolódnak ki, hacsak a rendszerbe nehezen foglalható sokféleséget nem tekintjük annak. Az ok minden bizonnyal a készítés, beszerzés körülményeivel függ össze. A kutatás országos vonatkozásban tisztázta, hogy e hímzések mintái­nak eredete a kisvárosi kézimunka előnyomdák irányába mutat (FÉL E. 1981). Vidékünkön például a cserháti német községekből gyakran keresték fel a váci drukkolót Egyes Ipoly völgyi falvakban emlékeztek a 20. század elejéről házaló felvidéki asszonyokra, akik a magukkal ho­zott mintapéldányok alapján rendeléseket vettek fel, s legközelebbi út­jukon hozták az elkészített kendőket, általában terményfélét kérve cserébe (KAPROS M. Ipolyvece, 1980-1981). Az emlékezet nem őriz­te meg minták tervezésében jeleskedő helyi specialisták nevét. Úgy emlegetik, hogy ki-ki magának „kanálval vette le a cifrát", azaz a meg­lévő kendőre terítvén az új kelmét, alumínium kanállal addig dörzsöl­ték, amíg a körvonalak át nem rajzolódtak. Praktikus tanács, hogy munka közben a kanalat időnként a zsíros hajhoz kell dörgölni, akkor „jobban fog". Ismert volt az az eljárás is, hogy vasalóval nyomtatták át a mintát, s ceruzával kiigazították, ahol kellett. Egyesek megpróbál­250. Vállkendő szabadrajzú fehér­hímzése. Molnár Örzsi módos ipolybalogi parasztlány kelen­gyéjébe rendelték felvidéki vándorárustól 1900 körül. PM 65.7.1.12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom