Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

PARASZTI SZŐTTESEK ÉS HÍMZÉSEK Kapros Mária

249. Gyolcs nyakbavaló kendő szabadrajzú fehérhímzéses sarka. A csokorminta kékfestő vállkendők díszítését idézi. Terény, 1890 körül. PM 72.24.7.6. az Ipolyvölgy nyugatabbra eső vidékén szokásostól, inkább csak anynyiban, hogy itt a férfi és női ingek vállfoltját is mindig kivarrták. E falucsoporttól említést érdemelnek még az ingvállak keresztszemes kézelői. Szerencsés véletlenek úgy hozták, hogy innen gazdag múzeumi emlékanyag, mintarajz maradt fenn, folyamatosan az 1860-as évektől (vö. DAJASZÁSZYNÉ DIETZ V. é. n.). A korai példányok fekete, ritkábban sötétkék mosópamuttal varrottak, vannak köztük olyanok is, amelyeknél készítőjük, feltehetőleg szükségből, gyári anyagú kékfestő kelméből kihúzott szálat használt hímzőfonalként (FÉL E. 1938b:244; VARGA M. 1989:577). Az egy-vagy duplasoros gépöltéssel keretezett csíkminták részben rokonságot mutattak a szövött hímekkel, egyikmásik darabon visszaköszönt a régi szálánvarrottas lepedők díszítményeinek peremmintája. Az egyszerűségük ellenére is gazdag változatosságot mutató geometrikus vagy stilizált virágminták között feltűnt egy-egy állatmotívum is. Századunkban e kézelőhímzések fokozatosan kiszínesedtek, terjedtek a polgárias ízlést tükröző minták. A feketével varrott ingvállak az idősebbek viseletébe szorultak vissza vagy gyász jelzésére szolgáltak. A kis felületű, könnyen elkészíthető kézelőhímek voltak egyébként legtöbbször a hímezni tanuló kislányok első munkadarabjai. Többször utaltunk már a gyolcs alapú szabadrajzú fehérhímzéses