Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)
A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József
szerint a 18. században cser- és bükkerdők borították. A könnyen művelhető, enyhe lejtésű és sík földek az Ipoly és a Zagyva völgyében, valamint a megye déli részén (Ecseg, Csecse, Szarvasgede stb.) vannak. Nógrád megye történetének kezdete a 10. és 11, század fordulójára tehető. A kereszténnyé lett magyar feudális államhatalom - Nógrád várával (melyről a megye a nevét kapta), mint gazdasági és politikai központtal - létrehozta a királyi vármegyét, megteremtve ezzel az uralkodótól függő helyi közigazgatás kialakulását. A megye területének határa több alkalommal módosult eddigi története folyamán. A középkorban Nógrád megyéhez tartozott Vác, melyet - Kisvác kivételével - Mária Terézia váci látogatása után (1766) Pest megyéhez csatoltak. Három évvel később Kisvác is Pest megyéhez került. Kisoroszi község 1881-től tartozott Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez. A megyét a legnagyobb területi veszteség 1920-ban, a trianoni békeszerződéssel érte: 4128 knr-es területe 2381 km 2-re csökkent, 261517 fő lakosságából 95 000 fő Csehszlovákiához került. A megye megmaradt részét, Hont megye megmaradt részével 1923-ban egyesítették Nógrád és Hont vármegye néven, mely az 1938. évi bécsi döntésig volt érvényben. A volt Hont vármegyéből ez ideig a Börzsöny hegység nyugati és déli lejtőjén fekvő községek (szobi járás) tartoztak Nógrád megyéhez. 1924-ben Somoskő, Zabar és Somoskőújfalu községeket is visszacsatolták. 1938-ban - a Felvidék visszacsatolásakor a szobi járás községei Bars és Hont egyesített vármegyéhez kerültek. Az önállósult Nógrád megye viszont a Felvidék visszacsatolt 41 településével gyarapodott. Ezen kívül Nógrádhoz került a volt Hont megye 13 települése. 1945-ben - az általános rendezésig - Nógrád és Hont vármegyék határon innen eső területei újra egyesültek. A szobi járás községeit, valamint a Nógrádverőce, Penc körjegyzőségekhez tartozó falvakat és Kosd községet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez csatolták. Az 1950-től érvényes területrendezés alkalmával Heves vármegyétől az alábbi települések kerültek Nógrádhoz: Dorogháza, Hasznos, Maconka, Mátramindszent, Nagybátony, Nádújfalu, Pásztó, Szuha, Szurdokpüspöki, Tar. Heves megyéhez csatolták viszont a régi Nógrádból: Heréd, Lőrinci, Nagykökényes, Zagyvaszántó községeket. A szobi járás községei - Drégelypalánk, Hont, Ipolyvece kivételével valamint Nógrádverőce, Kismaros, Kosd, Penc és Rád települések szintén Pest megyéhez kerültek. (CS. SEBESTYÉN K.-SZVIRCSEK F. 1989:5-6) Századunk első felének többszöri határmódosításai, az 1950-ben véglegesített területrendezés következtében Nógrád jelenleg az ország második legkisebb területű és lélekszámú megyéje: 2544 knr, 116 községben és 6 városban 224 000 fő él. Északon Szlovákia határolja: Ipolytarnóc és Hont között (115 km) az Ipoly folyó, Ipolytarnóc és Cered között a Karancs gerincén és Medves-fennsíkon húzódik az országhatár. Nyugaton és délnyugaton Pest megyével, keleten és délkeleten Heves megyévé! határos. Északkeleten tíz kilométer hosszan Borsod-Abaúj-Zemplén megye határolja.
