Kapros Márta szerk.: Nógrád Megye Népművészete (Balassagyarmat, 2000)

A NÓGRÁDI TÁJ ÉS LAKÓI Zólyomi József

A megye határának gyakori változtatása nem a több évszázados hagyományon és gyakorlaton alapuló, nyelvi, etnikai, gazdasági kapcsolatok figyelembe vételével történt. Az érintett sáv lakosságára különösen kedvezőtlenül hatott az Ipoly országhatárként való kijelölése. Ennek negatív hatása nemcsak abban jelentkezett, hogy a 18. századtól nyomon követhető rokoni, baráti kapcsolatok szakadtak meg az Ipoly két oldalán fekvő községek között, hanem az itt lévő kereskedelmi, kulturális központok (Ipolyság, Balassagyarmat, Kékkő, Losonc, Fülek) vonzáskörzete is leszűkült. Ez nem csak az adott piackörzet központjának fejlődését akadályozta, hanem a határmegvonással elzárt településeket is kedvezőtlenül érintette. A termények, állatok értékesítésére, a családok számára nélkülözhetetlen javak megvételére csak a távolabbi piacokon volt lehetőség. Az ezzel járó többletkiadás miatt a lakosok jóval kevesebb jövedelemre tettek szert, ami e falvak további elszegényedését eredményezte. Kötetünkben - összhangban a Népművészeti örökségünk sorozat célkitűzésével - elsősorban a mai közigazgatási határok szerinti Nógrád megye népművészeti emlékeit mutatjuk be. A történeti háttér felvázolásánál azonban - szükségszerűen az adott korszak viszonyaihoz igazodva - a történeti Nógrád vármegye keretei között vizsgálhatók, illetve értelmezhetők az egyes jelenségek, folyamatok. Az államalapítást követően a királyok birtokadományozással jutal3. Római katolikus templom, mázták párthíveiket. A 13. században a megye jelentős része a Nógrádsáp. Épült a 14. Kacsics, a Záh, a Szolnok, a Csák és a Csór nemzetségek tulajdonaszázad végén. ban volt. A 11. század elején alapitott esztergomi érsekség és az 1075 Manga János felvétele, 1950. táján létesített váci püspökség is birtokhoz jutott a megyében. Az eszPMF 1624. tergomi érsekséghez tartozó falvakat Nagy-Nógrád, míg a váci püs-