Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)
Horváth István: Bevezető
Az 194 1 -ben szovjet földön elszenvedett katonai veszicségekarra kényszerítették a nemet hadvezetést, hogy az 1942-re tervezett hadműveletekben nagyobb arányban vegye igénybe .szövetséges hadseregeinek erejét. Amagyarés a német katonai vezetés 1942. januárjában három magyar had test frontra küldésében állapodott meg. Alosonci gyalogezred tartalékos állományának bevonultatása 1942. márciusától kezdődött meg. Parancsnoka ekkor Nagy Géza ezredes volt. í^övid kiképzést követően júniusban ünnepélyesen búcsúztatták az ezredhez tartozó zászlóaljakata helyőrségi városokpolgárai, abevonuló katonák hozzátartozói. A miskolci VII. hadtest alakulatai, az egész 2. magyar hadsereg egységei hosszú ideig tartó vasúti szállításának utolsó szakaszában vonultak el a keleti frontra. 1942. július 7-8-án indultak, és útjuk Érsekújvár - Galánta - Trencsén - Zsolria - Jablonkai hágó - Katowice - Kielcc - Bialystok - Grodno - Vilnius - Dünaburg - Vityebszk - Szmolenszk - Orel - Kurszk vonalon vezetett, és tíz napig tartott. Az útirány nagy kerülőre utal, amit azért kellett megtenniük, mert a néhány közvetlen vasúti vonalon a Sztálingrád irányába előre vonuló német hadsereg utánpótlása és ellátása folyt. Az ezred alakulatai a kurszki külső pályaudvarokon - Szvoboda, Szolotucsino - rakodtak ki. A Don folyó - hol magas, hol mocsaras - partszakasza innen közel 300 kilométerre volt. Ezt a távolságot gyalogmenetben tették meg az alakulatok. A hosszú gyalogmenetek viszontagságait a kortárs így rögzítette: "Időjárás a menetek alatt nem kedvező: hőmérséklet szélsőséges (+12 és +30 közt) és állandó esőzések. Ások eső az utakat teljesen hasznavehetetlenné tette úgy, hogy a menet időnként teljesen elakadt. A lovak leromlása már itt megkezdődött. Ezen menet fáradalmait többé már nem tudták kiheverni."
