Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Horváth István: Bevezető

A fárasztó gyaloglást követően, néhány pihenő nap után a 20. könnyű hadosztály alakulatait, így a losonci gyalogezredet is "azonnal az első vonalba rendelték". Az e. red ala ku 1 a tai viszonylag békés, bá r fárasztó vonatozás után érkeztek Kurszk körzetébe. Amikor orosz földre érkezett a katonaszerelvény, lebombázott va: útáHomásokat hagyott maga mögött. A sínek melletti roncsok látványa lehai gcló élményt jelentett. Ezek voltak a háború okozta első benyomások. Szmolenszk, Orel körzetében partizánok elleni harcra is felkészültek, de ilyen esemény nem következett be. így harc nélkül a szovjet repülők - ahogy akkor általában valamennyi orosz repülőgép tipust megneveztek a magyar katonák, a Ráták - kísérete mellett éjszakai bombázásuk hatása alatt érkeztek meg a frontvonalba. A losonci gyalogezred az állandó harckészültség és első vonalbeli szolgálat mellett, lényegében három nagyobb csatában vett részt. 1942. augusztus 10-én volt az első támadásuk Sztorozsevoje orosz falu elfoglalásáért, amely teljesülés esetén egyben a Donhoz kijutást is jelentette. 1942. szeptember 8. és 11. között ugyanezen célból, ismételt támadást indítottak. Október 3-án halt hősi halált az ezred korábbi parancsnoka, Nagy Géza. Az új parancsnok Lászay János lett. Végül 1943. január 12-től, a nagy orosz offenzíva idején kerültek a magyar katonák "véresen" komoly harci körülmények közé. A gyalogezred és alakulatai, a katonák 1942. augusztus 10-én estek át a tűzkeresztségen. A csapatok támadását balszerencsés momentum vezette, ugyanis a 23. gyalogezred zászlóaljai a saját tüzérség előkészítő tüzébe kerültek. Barta József tizedes, a szeptemberben hősi halált halt salgótarjáni nyomdász, így írta le a történteket: "Még meg sem indultunk, saját tüzérségünk közénk lőtt. Már csak 4-500 méterre voltunk az ellenségtől, amikor megállt a táma-