Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Horváth István: Bevezető

BEVEZETÉS Az 1930-as evek vegéresok tekintetben új politikai viszonyok formálódtak ki Európában, a világban. A háború - rövidesen világháborúvá terebélyesedve - az eszmei zavart növelte. A nyomában megjelenő gazdasági, katonai döntések a mindennapi életben az új erővonalak mentén, új polarizációt teremtettek. AMagyar Királyi Honvédségben 1938-1939-bcn jelentős szervezeti változásokat hajtottak végre. Az átszervezés összefüggésben volt a magyar politikai és katonai erők törekvéseivel is. Ugyanis az 1938-as müncheni egyezmény, az ugyanazon évnovember 2-ai, első bécsi döntés nyomán felvidéki magyar települések csatlakoztak az országhoz. 1939. márciusa Kárpátalja, 1940. augusztus 2-a, a másodikbécsi döntés, Észak-Erdély városainak, településeinek viszszatérését eredményezte. Mindezek hatása, illetve a politikai döntések végrehajtásához szükséges hadi feltételek megteremtése képezte a katonai átszervezés alapját. A hadi szervezeti átalakulás eredményezte a 23. gyalogezred létrejöttét. Az ezred parancsnoksága Losoncra került. Magasabb egysége az egri 20. könnyű hadosztály volt. A 13. miskolci, 14. egri gyalogezreddel együtt a miskolci székhelyű VII. hadtest kötelékébe tartoztak. A 23. gyalogezredet három zászlóalj alkotta: a 23/1. losonci (parancsnoka Botond László alezredes), a 23/11. balassagyarmati (parancsnoka Lászay János alezredes), az 53/III. salgótarjáni (parancsnoka Várnagy Károly őrnagy) volt. Személyi állománya a székhelyen lakó hadkötelesekből, a környék falvainak fiataljaiból és tartalékosaiból állt. Később, az újonan magyar irányítás alá került területekről sok román, ruszin anyanyalvűt is ide soroztak be. Az ezred katonái részt vettek az erdélyi hadműveletekben is.