Bagyinszky Istvánné szerk.: A Losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943 (Salgótarján, 1993.)

Horváth István: Bevezető

erők csapásainak. 1943. január 12-én azurivijanuár 14-énascsucsjeihídfőnél törték át harcvonalát. A 23. gyalogezred csapatai, más egységekkel együtt, a dermesztő, negyven fokos hidegben napokig vívták kétségbeesett, katonailag egyenlőtlen küzdelmüket. A losonci gyalogezred katonái szinte megmagyarázhatatlan elszántsággal állták, és két napig visszaverték a szovjet csapatok újra és újra megismételt rohamait. Kamarás Oszkár, egykori tartalékos zászlós feljegyzései-bői idézzük a következőket: "Január 13-án szerdán, megingott a front, ömlött azorosz... Heroikus küzdelem azáradattalszemben..." Délután Hárs százados, zászlóalj parancsnok elcsukló hangja szól a távbeszélőbe: "A bunkerem előtt vannak az oroszok." Január 14-én, csütörtökön reggel 6 órakor viharos aknavető tűz köszönt. Olyanok vagyunk, mint a hangyák a fehér havon. Lát az orosz." A körülzárt Kocsatovkáról kitörve még egyszer igazolták a gyalogezred megmaradt katonái - a körülményekhez képest - hősies magatartásukat. A sikeres kitörés után újra, közel 500 km fárasztó, hideggel küszködő gyalogmenet kezdődött - visszafelé, nyugatra. Szumitól már vonaton tették meg az utat az első gyülekezési körzetbe, Noszovka környékére. A gyalogezred megmaradt alakulatai, katonái 1943. áprilisában a Kijev melletti katonai táborból érkeztek Magyarországra. Májusig a miskolci vesztegzár állomáson tartózkodtakés 1943. júniusában érkeztek vissza helyőrségükbe. A veszteséglistán szereplő hősi halált halt, eltűnt, fogságba esett nevek sora szinte végeláthatatlan. A mai ismeretünk szerint a közel négyezer fős ezred alakulatainak vérvesztesége a következő adatokat mutatja: az ezredközvetlen alakulatból 330 fő, a 23/1. zászlóaljból 786 fő, a 23/11. zászlóaljból 568 fő, az 53/IIL zászlóaljból 517 fő, a 43. gyalogezred kötelékébe tartozó 53/1. zászlóaljból,