dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

akarólag admoneálni, ne adnék elleneimnek okot, hogy a majd lehetséges képviselő választáskor — azok ellenem némi adatokkal agitálhassanak!! — Már t.i. hogy én a tényleges tisztviselőkkel nagyon süni barátságot foveálok, s s. é. f. Furcsa! Ottó barátunk most milly rigorista, pedig ha jól tudom 49-ben nem akarta a független Magyar államot szolgálni. — Guszti rózsaszínű humorban látszott lenni. Igen jól ütött ki balatonszabályozó "début"

je, és Ziczhyhez való viszonyával is igen elégültnek látszik.. Denique nagy bölcsességet látok és ez alkalommal is azon szokásos mondásodban, hogy jól lakván, az ember sorsóival kibékül. — Huszár Pistáné Gyurmányi Gabriella — megszülvén szerencsésen leéiny gyermekét, tegnapelőtt — meghalt! — hétfőn temetik. Éppen a görbe Berehtold volt itt, az beszélte, mondja Pista vígasztalhatatlan, kétségbeesett, s a. t. — Ugyan nem fog e most már, miután gazdag, majd szép, de nem éppen fiatal nejei már voltak, valami nagyon szépet és ifjút elvenni? — De ne malitiosuskodjunk — az ilyly magamféle agglegény előtt az ilylyen érzelmek gyöngy a sertések elé dobva, és így pirulok és hallgatok. — Most fedeztem már föl Forgách Jenő igazi lajbstiklijét, itt arat nálam Felső-Sztregováról, nem anynyira szép mint érdekes és fiatal, jöjj mihamarább és nézd meg. — Isten Veled! Szeresd holtig hívedet Sz Pt