dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

többség kijelentésére. „Mi lesz mindennek vége? a jövendő megfogja mutatni". — A nógrádi követek egymás közt nem igen békén vannak, Sz. Iványi, már elidálni is akarta Fráter voksát, mit csak azért nem tőn, mert az mi ellen nyilatkozni kívánt, úgy is bukott. A csongrádi záradék t. i. most külön referálandanak megyéjöknek. Sz. Bécsben jár, mint hallik kamarás lesz. Mint áll almanach-társaságunk? Az én tíz pengő ftom nemsokára le fog küldetni. — Révay Guszti, kinek meleg szobájában írom levelemet; „csókolja azon kezet, melly az Erdélyi lantját pengeti." — Wachott S. és Szalayt, — Vajdát és N. Eleket, köszöntöm s illetőleg tisztelem. — Mi az a betiltás história N. Elekkel? Megbolondultak? „Igazhü embered" Sz. P. LEVÉL CSENGERY IMRÉHEZ Pozsony, Tavaszelő 19-én, 1840. Kedves Imrém! Mi haszna mentsem magamat előtted? Te azt hinni úgysem fognád, mit mentségemül fehordanék, s méltán. Előtted megfoghatatlan azon restség, indolentia, gyenge akarat, mint sajátim. Előtted, ki szorgalmas activus és elhatározott vagy. Nem azért mondom ezeket, hogy ismét bókokul magyarázd mindásimat; ez meggyőződésem, s tapasztalásom. De nekem már előtted annyira hitelvesztettnek kell lennem, hogy mondjak béirmit, mindegy. S azért — elég. Büntetve vagyok eléggé azáltal, hogy bár kívánnom szerénytelenség s a legvastagabb — közel 3 hónapig nem írtál, akkor, mikor Várad nevezetes események színpada volt, mellynek Somogyi Antal vala fő szerepvivője.