dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

Több más versét is ismerjük idősebb korából. Egyik-másik helyi lapokban, jelentéktelen fővárosi újságokban látott napvilágot többnyire álnéven. Zsélyi Sósár fürdő című szatirikus versecskéjét a Bolond Istók is közölte 1892-ben. Néhány műfordítása is szerepel a kötetben pusztán csak ilyen irányú tehetségének bizonyítására. Gyulai Pálnak írta 189G-ban egyik levelében, hogy „rcconvalescent" korában Heinét fordította, de már lS'iO-ben az Alhcnacumban is megjelent egy novellafordílása. Elsősorban mégis a görög-latin klasszikusokból fordított, ez volt az ő igazi világa. E kis kötet egyik, terjedelmében is jelentős részét hírlapi cikkei adják. A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapot két éven át tudósította Nógrádból. Részletes hírei, szarkasztikus megjegyzései, következetes magatartása bizonyos liberális kérdésekben nemcsak a korabeli Nógrád megyét mutatják be, hanem egyéniségének rajzolatát is bővítik. S még valamit. Nem illik, de valahol emlékeztesse e sorok írója az olvasót arra, hogy a reformkori Nógrádról szóló kis könyvecskéjében utalt rá: két tudósítást közösen írt ekkor (a most közölteken kívül) Madách és Szontagh, illetve az egyiknek a szerzője csak Madách, aki barátja távollétében írta meg a nógrádi beszámolót. Akkori bizonyítékaink mellé hadd sorakoztassuk fel a jelen kötet bevezető levelét, amelyben Szontagh utal e közös munkáikra. Talán ez most már elegendő érv lesz a hitelesség mellett. (S egyúttal meg is köszönöm Szontagh Antal szívességét, amellyel a tulajdonában lévő levelet, illetve annak másolatát e kötet rendelkezésére bocsátotta.) Különleges az 1848-ban írt politikai cikke is, amely a nógrádi küzdelmek hátterére vet némi fényt. A választások nógrádi fejleményei a reformkorban — s utána is még sokáig soha nem nélkülöz clt teátrális s helyenként tragédiába torkolló komikus elemeket. Ezek egyike ellen tiltakozik Szontagh s írására néhány nappal később a Budapesti Híradó július 11-i számában a „szécsényi kerületi kath. lelkészek" igen feddő hangon válaszoltak.