dr. Praznovszky Mihály szerk.: Szontagh Pál válogatott írásai (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 5. Salgótarján, 1985)

Még egy hírlapi cikke érdekes, amelyet a Balassagyarmaton megjelent Felvidéki Magyar Közlönyben írt 1862-ben. Pontos jósnak bizonyult: a lap hamar megszűnt s benne félbemaradt Madách írásának is a közlése. A kötet másik súlyponti anyaga: válogatás a levelezéséből. Szép a névsor és érdekesek a levelek. Csengery Imre, Erdélyi János, Pulszky Ferenc, Madách Imre neve egy olyan nemzedék összetartozását és összekapcsolódását jelenti, amelyik együtt lett nagykorú korosztályos társaival és magával a nemzettel. E levelekből, túl minden személyes jellegen, elénk tárul egy izgalmasan mozduló ország, egy sokrétűen fejlődő nemzeti gondolkodás, amelynek során senki sem maradhat közömbös. Mindekinek színt kell vallani, dönteni s egyértelműen jelezni: mire vállalkozik ebből a kezdetben eszmeinek induló, de később nagyon is valóságossá váló társadalmi küzdelemből. Nem vitás, hogy e levélíró fiatalemberek milyen osztályos-sorsot kérlek maguknak. Szerepel a kötélben még két érdekes írás is. Az egyiket 1861-ben írta egy tragikus esemény szomorú ünnepén: a Teleki László emléke felett rendezett megyei gyászünnepnek ő volt a szónoka. Emlékbeszéde kis füzetkében meg is jelent akkor, egyik jeleként a megye nagy fájdalmának, melyet a Szirákon birtokos és gyermekkorában olt élt s oly sokra hivatott Teleki halála felett érzett. A másik írás eredetije nincs meg. Egy újabb Szontagh rokon, Szontagh Emil küldte el a Pesti Hírlap 1933 évi egyik számát benne ezzel a/. írással. Részlet Szontagh Pál naplójából! Hihetetlen esemény lenne, ha az 1843-ban kezdődő napló előkerülne még. Hiszen akkor alapozódik meg barátsága Madáchcsal és a romantika hevítette őszinte és tartós kapcsolat eme krónikája minden bizonnyal nagy érdeklődést váltana ki. (Persze csak akkor, ha igaz volt az évtizedekkel ezelőtti hír és közlemény . . . ) Madáchcsal kezdtük Szontagh írásainak bemutatását, vele is fejeztük be. Szontagh valóban Madách