dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Bevezetés

stílus, hangnem stb.) hagyományait őrizte meg". Verseiben a fenti nagy költők utánérzése mellett a Petőfihatást mutató népies romantika stílusjegyei is megcillapíthatók, ami egyúttal jelzi, hogy a romantika végső soron Madách olvasmányélménye s nem csak átélt valósága. Így nem csodálható, hogy verseiben kevés a természetes őszinte hang, kifejezés, kép. A már említett Lantvirágok mutatják szemléletesen a romantika felhasznált kelléktárát, azt az olvasmányhátteret, amelyben Madách ekkor „megmerítőzött" : Victor Hugó, Schiller, Kölcsey, Kisfaludy Sándor és Károly, Bajza, Vörösmarty, Jósika Miklós nevei olvashatók a kötet versei elé illesztett mottókban. Ez mindenképpen azt a megállapítást sugallja, hogy Madách Imre versei kevésbé sikerült irodalmi alkotások. Ez tény, hiszen a Tragédiát egyetlen egy más alkotása sem közelíti meg esztétikai szempontok alapjain s ezaléú versei sem kivételek. Még akkor sem, ha szinte mindegyik lírai alkotásában találunk meghökkentően szép részleteket. Egy-egy kifejező leírást, megragadó képet, a természetismeret megnyerő példáját, az egyszerűség szép kifejezését. S ezt az cdlítást akkor is fenn kell tartanunk, ha tudjuk, hogy jónéhány versében felbukkannak a Tragédia motívumai, képei, gondolatai is, mintegy lírai előtanulmányaiként a nagy műnek. Sőtér István szerint: „A Tragédia bizonyos értelemben, Madách ürikusi mondanivalójának továbbfolytatása, tökéletesebb, magasabb kifejezése". Sőtér István volt egyébként az, aki Madách verseinek fejlődéstörténetét a legszemléletesebben tudta végigkövetni. Az „Éden-szféra" gondolatának kifejtése és illusztratív bizonyítása az Álom a történelemről című tanulmányában máig is a leg szuggesztív abb elemzése Madách lírai alkotásainak. Itt mindössze annyit kell hozzáfűznünk mindehhez, hogy az 1850-es évek érett lírikus Madácha az egyéni és sorscsapások, a közösségi kudarcok, a szerelmi élmények és csalódások, többszöri vcilság után verseivel olykor közel kerül Kölcsey és Vörösmarty lírai hőfokához. Végső soron ezek a gondolatok inspirálták a válogatott versek újonnani kiadáséira a balassagyarmati Városi Tanácsot. Az évforduló ünnepélyessége (születésének 160., a Tragédia bemutatásának 100. évében jelenik meg ez a kis kötet) volt a másik alkalom a válogatás megjelenteté-