dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Bevezetés

sére. De az is szempontunk, amit Kerényi Ferenc az 1983. évi Nógrád megyei miïzeumi Évkönyvben írott tanulmányéiban így fogalmazott meg: „Kis nemzet irodalmának, művelődésének és politikáiéinak kevés olyan alakja lehet, akinek — egyetemes jelentősége miatt — minden leírt sora, minden megélt élménye, minden tettre védt szándéka fontos lehet, példázat értékű az utókor számára. Madách Imre ezek közé tartozik". A Válogatás során 32 versét vettük fel a kötetbe, s a szelekció nem volt mentes minden gondtól. A Madéichfilológia alapvető problémája, hogy Madách verseit nem tudjuk időponthoz kötni, mivel ö maga sem jelezte azokat. Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattáréiban kéziratai között ott vannak ezek a versek is. A költeményeket azonban — feltehetően kiadási szándékkal — átmásolta egy általa készített tematikus sorrendben. (Ezt a Halászféle 1942-es kötetben lehet nyomon követni.) így jelenleg bármiféle kiadás vagy ezt a csoportosítást veszi figyelembe, vagy megpróbálja, — szerintünk mindenképpen önkényesen — az időrendi sorrendet megvalósítani. Ez a kötet egy harmadik megoldást követ, az esztétikai-gondolati érvek mellett egy kicsit szubjektívat is. A válogatás három szempontja: a fiatalember és érzelmei, elsősorban a szerelem jelenléte a verseiben; a családi élet, az életképek, a nemzeti sorsforduló lírai megfogalmazásai; s végezetül válogatás azokból a versekből, amelyekben múr felsejlik a Tragédia, amelyekben olt a nagy Mű ígérete, amely végső soron mindannyiunkat örök számvetésre, örök vizsgálatra késztet. Ahogyan azt Madách A megelégedés című versében megfogalmazta: „Pór lelkek költék, hogy erény legyen A megnyugvás sorsunkban: óh nem az! Hadd bírja más, keblem te míg lehelsz, Magasra törj, kételkedj, csatázz!" Praznovszky Mihály