dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Bevezetés

döftek a különböző politikai fórumokon. (S hogy volt egy „plebejust romantika" is a század negyvenes éveiben, az most témánk szempontjából nem meghatározó.) Végső soron Madáchot is a fentiek közé sorolhatjuk. Versei semmivel sem különbek osztályos társainál (a kései alkotásokat leszámítva) s számára a romantika életérzést és stílust is jelentett. „Érzéketlennek tartanak, s nagyon is romantikus vagyok, bajom, hogy soha sem találok, ki megért" — szakad ki belőle szinte kiáltásszerűen a vallomás. Életérzés tehát számára a romantika, amennyiben az ifjú Madách a pesti esztendők alatt teljes intenzitású életet élt. A polgári, de magyar polgári centrummá fejlődő Pest erre számtalan lehetőséget biztosított az 18'M őszén oda tanulni érkező fiatalembernek. Színház, hangverseny, vívóleckék, nyelvtanulás, zongoraórák, festészeti tanulmányok, politikai és irodalmi izgalmakkal teli folyóiratok olvasása — ez nemcsak egy jómódú nemes ifjú neveltetésének kelléktára, hanem egy tudatosan irányított szellemi fejlődés útja is. S mindehhez az őszinte baráti érzés elsősorban Lónyay Menyhérthez, és az első szerelem viharzó érzete barátja húgához, Etelkához. Mindezek a mély élmények visszatükröződnek ugyan verseiben, de korántsem olyan művészi erővel, mint amilyen erősségnek ezek az érzelmek. Erre az elleni mondásra. Bárányi Imre adja meg a választ, aki szerint „Madách romantikus mivoltának igazi, adekvát műfaja nem a líra, hanem a dráma". Mindez szinte visszacsengése annak, amit fiatalkori verseiről Petőfi írt. Legalábbis hogyha ő volt az a Timon, akinek Petőfi szerkesztői üzenete szól a Pesti Divatlap 1844. december 1-i számában: „Timon költeményeiben sok szép gondolat villan meg, de egy sincs köztük melly egészében kielégítő vt)lna." (Madách Timon álnevén adta közre Nógrád megyei tudósításait a Pesti Hírlapban 1844—1845-ben.) A Madách-féle romantika, amely a lírájában jelentkezik nem az a romantika, amely az ezekben az évtizedekben alkotó Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy és Vörösmarty verseiben lelhető fel. Madáchnál a romatika társadalmi elkötelezettsége mellett, sőt inkcibb ahelyett a romantika másodlagos vonala figyelhető meg, ahogyan azt Kiss Aurél szép tanulmányéiban bemutatta. Ez a másodlagosság „a külsőségek, a formai elemek (képszerkesztés,