dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Bevezetés

helytörténeti kutatóknak mond csak valamit: Mocsáry Antal, Baloghy László, Fatovich István, Horkovics József, Szecsődy János, Szántói Szabó József, Farkas Károly, Kacskovics Károly, Kacskovics Lajos és a költő dédapja, Madách János. Erről a listáról természeteseji hiányzik Madách Imre neve, de a felsorolt nemesi költök jelzik azt, milyen irodalmi tevékenység folyt ekkor Nógrádban. Ez az „udvarházi klasszicizmus" valójában alig teremtett maradandó irodalmi értéket. A tíz szerző közül egy-kettő publikált csak a lapokban, de olt sem érdemelte ki a koszorús költök rangját. Ráadásul hiányzik közülük Szentmiklósy Aloyz neve, pedig a 20-as években ő volt a legismertebb nógrádi költő. Mellette Horkovics József, Kacskovics Károly tűnt fel villanásnyi időre az Aurórában s egy-egy vidéki szépirodalmi zsebkönyvben. Viszont személyükben jelzik, hogy a megyei köznemesség egy része menynyiben vállalt szerepet a magyar irodalmi nyelv megteremtésében, s ezt mindenképpen érdemükül kell említeni. Majd az 1832-ben alapított Nógrádi Nemzeti Intézet szerves része lesz ennek a műveltségteremtő és terjesztő folyamatnak, a maga nyelvművelő tevékenységével. De hogy végső soron ennyien voltak, az mindenképpen a második tényezőből fakad, amit röviden romantikának nevezhetünk Azt viszont mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az „udvarházi klasszicizmus" és a romantika képviselői között komoly különbségek vannak. Jóllehet a folyamatosság és a lassú álnövcs itt számba veendő, Végső soron azonban a romantikusok már más nemzedékhez tartoznak. A kor művészeti irányzata, amely túlnőve önmagán, életérzéssé is vált, a század harmincas-negyvenes éveiben, késve ugyan, de nálunk is diadalát ülte. A romantika sugallta életérzés leginkább a társadalmi élet és a szubjektív lét magas hőfokú átélésében jelentkezik. A magyar köznemesség tehetségesebbjei, igényesebbjeí zenélni tudtak, vívni tanultak, Európába utaztak, verseket és románcokat írtak. Érzelmeik végletesek: szerelem és barátság, fellángolás és kihűlés, mindez nyomon voltak azok, akik a politika, sorsdöntő kérdésében a követhető életpályájuk ezen fiatalkori szakaszán. S ők „haza és haladás" ügyében ugyanilyen hőfokon küz-