dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Egy légi házra

EGY RÉGI HÁZRA Ősi ház! négy század krónikája Van felírva barna faladon, Fájó érzelem, áhítatos bú Fug ja el lelkem, ha olvasom Látom udvarodban a sorompót S benne vívni vértes hősöket, Játszanak csak, ámde játékoktúl Elpuhult korunk ma elijed. Pártás szüzek nézik ablakukból, Mosolyukban osztva harci bért; És sovárgja azt a bajnok, aki Nem könyörge még az életért. Bent fegyverrel ékített teremben Tölgyasztalnál vidám társaság. Órjás serleg bujdosik közöttük Hegedősök ajkán hős danák. Házias nők sürgenek körűlök Osztva lángbort, lángoló kegyet, És pajzánan próbálják emelni A fegyvert, melyet hivők letett. S ím az őrtoronynak kürtje harsan, Dobogó hid csörren hirtelen, Felriad mind, fegyvert fog legottan És a kastély bástyáján terem. Zúg az ostrom, a hősök csatáznak, Nők ápolják, hogyha kap sebet, És sok ifjú a vérző baráttól Irigyel ily ápoló kezet. Még a holt sincs veszve mindörökre, Elfeledve könyörtelenül. Éjjelenkint, amint éle, érze, Lelke jár a kastélyban körűi.