dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Otthon

Mit csodáljom most már, hogyha régen, Még előbb, mintsem megláttalak, Édes arcú álomképeimben, Tiszta lánggal már imádtalak. És ne mondd te se, könnyen hajolván Kebeledre, hogy hűtlen leszek, Nincs korán azt teljesíteni, ami! Rég végeztek a nagy istenek % 4 ^ OTTHON Messze tőlem, dőre földi gondok, E küszöbnek kívüle maradtok, Szent e hely, kicsiny világom ez; Messze tervek szomja, hír s aranynak, Helyt bizonnyal ottan nem találnak, Ahol üdvöt a jelen szerez. Ottkinn oly haszontalan csatázok, Mindeneknek az útjában állok, Itt teremtek, alkotok magam: S látva, milyen jól tenyész körülem, Minden bennem él és veszve vélem Istenűlve élek boldogan. Itt virágim gazdagon feselnek S áldozatként illatot lehelnék, Amiért hogy híven ápolom; Ott a fácskák, melyeket neveltem, Játszi árnyat vonva már felettem, Állanak gyümölcsben gazdagon. Menten itten állnak üldözéstől, És madárkák jőnek messze földről, Hogy dalok közt nyugton költsenek ; Szebben fénylik a napnak sugara, Lágyabb a szellőnek suttogása, Telkemen — hogy lakja szeretet.