dr. Praznovszky Mihály szerk.: Madách Imre válogatott versei (Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 2. Balassagyarmat, 1983)

Otthon

Ott a kis ház ajtajában állva, Vár a kedves ölelő karába, Es szemében tiszta érzelem; Mint virág él, illatot lehelni, Ö szeret, mert kell neki szeretni, És nem tudna élni nélkülem. S ha körülfon, mint egy bájgyűrüvd Hó karokkal, forró, lágy kebellel. E szent körbe nem fér semmi gond; Messze zúg el a hálátlan élet. Hír, kajánság. megcsalt szenvedélyek Hangja elhal, míg hozzánk beróni. Oh, csak egy van ami még érhetne. Hogyha a sors jókor eltemetne, — Irigyelve boldog létemet: S nézek gyermekemre nőm karában Benne egy megifjodott világ van S nem félek, hogy a sír eltemet. O csatáz és lelkesül helyettem. Nem kidőlt fa, hulló csillag éltem, Emlék nélkül mely hiába vesz. Es a nő, ki csókkal életemben. Halhatatlanit majd gyermekében. — Síromon meg gyászkönnyűje lesz. Oh de el. de el a kis házküszöbről, Csípős őszi szél fú a hegyekről. — Föl van szítva kandallónk tüze — És körüle néhány jó barát vár: Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál Majd feledve lesz az ősz szele. S ha kocogtat olykor ablakunkra Üj hasábot hányunk a zsar.itra. És regélünk rég történteket: Hű szerelmet, bút, tündérvilágot, Pajzán tréfát, óriási harcot, Melyben egy nagy nemzet vérezett.