dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Óh az én életem!...

A mások boldogságáért Emelem én fel szózatom, Szivemnek elzárt érdekét E végestén elaltatom. Ha kebelemben még Lassan lüktet a vér, Dobog egyedül a Világ-boldogságért. Üj esztendő arra kérlek Te hozd meg az én halálom Akkor a mit te megadhatsz üdvöm benned feltalálom. Ës midőn haldoklóm Adj egy tekintetet: Hagyok-e a földön Reményt és életet?! Oil AZ ÉN ÉLETEM! . . . Oh az én életem őrjöngő vad álom Legyőzni a halált Lassacskán próbálom. Fúj a szél — fúj a szél Az ősz fagyos szele; Lelkem röpül, miként Fa száraz levele. Miért e viharban Hogy el nem veszhetek! Mondd reszkető szívem. Még meddig élhetek?! Tíd a láthatáron Még egy csillag ragyog: Hogyha az ellobban Én is oda vagyok!