dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Elborul ifjú napom sugára - Halálvágy

ftUL ÏFJO NAPOM SUGÁR (Szécsény, 1853. január 3.) Elborul ifjú napom sugara S életemnek bájló képei; Elborünak engem nemsokára A rideg sír gyász göröngyei, Arnyaidban sírom eyprusága, El- s lefonuyad szép korom virága. Míg feleltem kis halom tövében Némán éli az egyszerű kereszt, Melyet a szív szánó érzetében Bánatos köunij árja, nem fereszt; Uj tavaszban felvirul az élet, Ab csak a sír jégölén nem éled. Majd a holtak, nyughelyére jöjj el, Uj hantokkal áll. egy sírhalom; Míg fölötte bánatos nyögéssel Leng feléd az esti fuvalom. Mintha súgná: aki érted éltem, Karjaid közt szebb álmot reméltem. Ejts könyűtl a búemelte hantot Részvevő könyűd beszenteli; S mely rátűzve áll, a száraz lombot Bár többé föl nem élesztheti: Szánd, s ha jő az új tavasz koránya, Ejts könyűt az árva sírhantjára! HALÁLVÁGY A súlytalan teher Szorítja keblemet, — Kimondhatatlan bánalom Nincs egy eszme, amely Vidítna engemet Lelkem bármerre jártatom