dr. Praznovszky Mihály szerk.: Ferenczy Teréz Nógrádi (Irodalmi Ritkaságok 1. Salgótarján, 1983)

Bolygó tüzek

Itt hagynáfn én örömmel A földnek mindenét Csak. nem a költészetet, S a bits magifar zenét. A költészet az égben Levegő ég lenne: Forrás — jolyam — zuhatag A bús magyar zene. VI. Mi ez a föld? . . . úgy tartom semmi más, Mini egy roppant nagy rothadás, — Egy holt lest, amit elvelett Az ég, mivel idétlen szülelett. — S mi a növényzet ami rajt tenyész? . . . Semmi egyéb, mint iszonyú penész. S mik az édlatok, kérdem: kik vagyunk mi? E nagy holt testnek hízó férgei! VII. . Öh ha ember lenne az utolsó féreg!. . . Megölné a méreg Ha látná a tökélynek fiait Akik akkor emberek lennének. — Jól van tehát Jól vau tehát Hogy az einher abba A más világba nem lát! VIII. IIa felkelnének mind azon nagyok Akiktől a történettan ragyog! . . . Ügy-e jó emberek Rájuk rohannátok Gyilkotokkal készen S vér folyván a kézen Ezt kiabálnátok Nincs szükség reátok?!