Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Prakfalvi Péter: A Salgótarjáni Vasfinomító Rt., majd a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. medvesi szénbányászatának kezdeti időszaka (1868 - 1940)
- 1874-75: Shvoy Miklós (1874-1875) leírásából tudjuk, hogy a Vasfinomító éppen a salgótarjáni szén miatt nem tudta a kezdeti időszakban azokat az eredményeket hozni, amit terveztek, ugyanis a nógrádi szén fűtőértéke nem érte el a poroszét, ami alapján készült a létesítmény kivitelezése (ezt a problémát a Siemens kemencével oldották meg, ahol már a szenet elgázosították és a gáz hőenergiáját használták fel; Kerpely A. 1876). A bányaterület 20 kettős bányamérték (20 x 90 232,8= 1804656 m2) és 6 szabad kutatás (6 x 424,82x n=3401696 m2), azaz összességében 5 206 352 m2. Nem tudjuk, hogy 1869 és 1875 között mi történt, mert lényegesen lecsökkent a terület (17 265 000 m2-ről vagy inkább 12 946 500 m2-ről 5 206 352 m2-re). Shvoy Miklós leírása alapján az állapítható meg, hogy Salgóbánya és a Vasfinomító között három siklóval megszakított vasút megépült annak ellenére, hogy korábban azt állapították meg, hogy nem érdemes siklókat alkalmazni, ugyanis az azon történő lóvontatás rendkívüli módon leszűkíti a szállítás gyorsaságát (Sz.n. 1869b). Ehhez a megállapításhoz az is hozzátartozik, hogy a siklón a lovakon kívül más vontatási eszközt is alkalmazhattak, de ezt a jelen esetben nem ismerjük. Nyomvonalában sem lehetünk biztosak, de valószínűsítjük, hogy közel a későbbi ún. fogaskerekű vonalán haladhatott. Egy későbbi leírás viszont egyértelműen leírja, hogy a sikló szakaszon ló-, a többi szakaszon gőzvontatású szállítás lett kiépítve 9700 méterhosszban (Hantken M. 1878).- 1878 A Vasfinomító üzleti jelentéséből (Sz. n. 1878) megtudhatjuk, hogy ekkoriban 266 000 m2-es (ez kb. egy 500x500 m-es terület) kutatással 4 millió mázsa (400 000 tonna) szenet tártak fel. Sajnos nem adja meg a cikk írója, hogy melyik évre vonatkozik a jelentés, de feltételezhetjük, hogy a 1877-esre. 1877-ben 698 887 mázsa (69 889 tonna), 1876-ban pedig 660 300 mázsa (66 030 tonna) volt a bánya termelése. Hantken Miksa (1878) adatai szerint a Vasfinomítónál a széntermelés: 1874: 485 923 métermázsa (48 592 t), 1875: 652 274 métermázsa (65 227 t), 1876: 660 280 métermázsa (66 028 t), 1877: 798 860 métermázsa (79 886 t, ez kb. 10 000 tonnával több, mint az Sz. n. 1878-ban szereplőnél; vagy elírásról, vagy valamilyen más okról lehet szó) volt. Ebből a munkából ki kell emelni egy másik fontos adatot is: a szénelemzések során egyértelműen meg van különböztetve a „Vecseglői (sic!) szén” és a „Salgó- Tarjáni vasfinomító társaság szene”. Egy másik táblázatban ugyanakkor nevesíti is a vecseklői bányát Égigond-bánya néven, bár nem lehet kizárni, hogy Vecseklőn több bánya is volt. A minimálisan két szénbánya jelenlétét a Medvesen alátámasztja az is, hogy az RMSV Rt. 1883-ban vásárol egy bányát és az éppen az Égigond-bánya (Tetmajer L.- Marton J. 1906, Szvircsek F. 2000).-1880 Egy újabb évi jelentésben (Sz. n. 1880) az alábbi adatok szerepelnek: 20 db kettős bányamértékből és 12 db szabad kutatásból áll a bányaterületük (20x90232,8=1804656 m2és 12 x 424,82x n-6802995 m2, azaz 8 607 651 m2). Ezek szerint változás csak a szabad kutatási területekben állt be (a 6 helyett 12) a Shvoy M. 1874-75-ös adataihoz képest. A termelés pedig 1879-ben 860 580 métermázsa (86 058 t), 1878-ban pedig 750 940 métermázsa (75 094 t). A költséghatékonyabb szállítás érdekében tervezik a siklók fogasléccel való kiváltását, ennek érdekében Gömöry Sándor bányaigazgató tanulmányúton vett részt külföldön. 72
