Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Prakfalvi Péter: A Salgótarjáni Vasfinomító Rt., majd a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. medvesi szénbányászatának kezdeti időszaka (1868 - 1940)
A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat miskolci kihelyezett adattárában található egy 3 db-os papírtérkép (sorszáma: 590, 596, 597; Sz. n. é. n.), ami feltételezhetően egykoron egy lapot alkotott, de négybe való hajtása mentén szétszakadhatott (a negyedik része hiányzik). Az északi tájolású térkép ENy-i darabján (590 sorszámú) található a legkorábbi, 1883-as fejtési terület (1. ábra), ami az eresztvényi hétvégi házak mögött található. Nincsenek olyan információink, amiből meg lehetne állapítani, hogy hol folytatták az 1860-as évek végén a fejtéseket. Csak feltételezni tudjuk, hogy az ún. István-táró volt az, aminek a helye a Medves Hotel mögött található, de nem egyezik meg a napjainkban is bejárható (vízmű) táróval (Kriston László szóbeli közlése). Szintén az 590-es térképdarabon látható egy „Vecseklöer Kohlenbahn” felirat, ami az egykori „szénszállító kisvasút” nyomvonalát jelzi. Ez a Medves K-i részéről szállította a „fekete gyémántot” egészen Somoskőújfaluig és azt bizonyítja, hogy ebben az időben (1860-1890-es évek) két társulat is bányászkodott a Medvesen: a Vasfinomító és az Égigond-bányát művelő cég (Szvircsek F. 2000, 2002).- 1883: 1. ábra Térképrészlet az egyik legkorábbi fejtési évszámmal (1883). Az ábra baloldalán lévő két tárószáj neve ismeretlen (Sz. n. é. n. 590)- 1885: 1885-ben két leírás is foglalkozik az 1881-ben megalakult, a Vasfinomítót is magába olvasztó, immáron Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. néven szereplő céggel (továbbiakban RSV Rt.). Érdekes módon e cikken belül a vágathosszban eltérő adat szerepel (11050 és 11670 m). 73
