Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Mag Hella: Az egyházasgergei templom a késő középkorban
gyűjteni a kellő összeget, s történt-e építkezés. Amennyiben történt, akkor sem tudunk egyértelműen ezen időszakhoz kötni egyetlen ma látható részletet sem. A következő építési fázist a 18. század jelenti, egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai szerint 1713- ban készülhetett a mai szentélyboltozat, 1755-ben a tetőt javították. Ugyancsak ebben az évszázadban alakíthatták át a középkori nyílásrendszert, s elképzelhető, hogy a karzat kialakításával összefüggésben nyugat felé meghosszabbították a hajót.52 A sekrestyét 1868 után bővítették kelet felé, valamint nyílásait átalakíthatták. Késő gótika és reneszánsz Egyházasgergén Jelen tanulmány vizsgálatának tárgya Egyházasgerge templomának késő középkori építési periódusa. A templom ekkor készült szentélyén tehát késő gótikus - szentélyforma, boltozat, ablakok - és reneszánsz stílusú elemek - pasztofórium, sekrestyeajtó - egyaránt megtalálhatók. Az, hogy a pasztofórium egyidős-e a szentéllyel s annak minden elemével, és így a rajta olvasható 1503-as évszám keltezi-e az egész épületrészt, falkutatás nélkül egyértelműen nem eldönthető. Az egyes elemek jellegzetességeinek áttekintésével azonban megpróbálhatunk e kérdéshez közelebb férkőzni. A szentély és boltozata A szentély önmagában különös jellegzetességgel nem rendelkezik, a korszakban átlagos formát mutat, ugyanakkor a hajóhoz viszonyított aránya figyelemre méltó. Belső hossza majdnem 11 m, csaknem 2 m-rel hosszabb a hajó belső terénél. Szélességük lényegében azonosnak tekinthető. A hajóval azonos szélességű szentélyek a 15. század végétől váltak gyakorivá országszerte. Nógrád megyében ilyen volt például Csécse 19. században lebontott templomának poligonális szentélye, de Tereske egyenes záródású szentélyét is a hajóval azonos szélességűvé alakították a 15. század végén.53 A hajóval megegyező hosszúságú, vagy ennél nagyobb szentélyek még a 15-16. század fordulója táján épült, vagy ekkor átépített falusi templomok körében sem számítanak kimondottan gyakorinak. Egy-egy korábbi épület szentélyének elbontása után a hajóval hozzávetőleg azonos, vagy hosszabb poligonális - néhány esetben támpillérek nélküli - szentéllyel bővült a 15. század végén és a 15-16. század fordulóján például Nagyharsány, Nagygéc, Nyék, vagy Csút plébániatemploma.54 Elképzelhető, hogy Egyházasgergén e kifejezetten nagy méret a pasztofórium feliratában említett családi temetkezőhely funkcióval függhet össze. A szentélyt eredetileg bordás boltozat fedhette. A jelenlegi boltozat, illetve a falpillérek alatt falkutatás során talán megfigyelhetőek volnának ennek nyomai. A szentély boltozott voltára az épületrész formáján túl egy kettétört boltozati zárókő és két 52 Erre az utalhat, hogy a hajó déli oldalán nyíló ablakok - mind a középkoriak, mind az újkori - a keleti szakaszra koncentrálódnak. 53 NMM 1954, 162-163. 90; 92. kép; MAG 2014. 54 Nagyharsány: BODOR 1973. Nagygéc: NÉMETH - PAPP 2011. Nyék: GARÁDY 1943, 172 (1. kép). Csút: GEREV1CH 1943, 109 (2. kép). A szentély és a hajó arányait tekintve hasonló, bár a fentiektől eltérően félköríves szentély épült a korábbi helyén a 15. század végén Őriszentpéteren is (VALTER 2002). 266
