Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Mag Hella: Az egyházasgergei templom a késő középkorban

borda töredékei utalnak.55 A leginformatívabb a zárókő, amely összesen hét borda találkozási pontjául szolgált. A bordák profilja kétszerhornyolt, hátuk egyenes, magasságuk 25, bordatövük 16, orrtagjuk 3 cm széles. A másik két töredék - profiljuk és méreteik alapján - ugyanehhez a boltozathoz tartozó bordaelem, meglehetősen töredékes, így magáról a szerkezetről további lényegi információval nem szolgálnak. Profilformájuk alapján a 15. század vége, 16. század eleje közötti időszaknál pontosabban nem keltezhetők.56

Ahhoz, hogy elképzelhessük, hogy az egykori boltozat milyen lehetett, csak a szentély nyolcszög három oldalával záródó formája, illetve az egy ismert csomóponti kő szolgál fogódzóul. Hét borda találkozására a sorolt rombuszhálós boltozatoknál a szentély záródása felé eső szakaszon adódhat alkalom. Ez egy, a 15-16. század fordulója táján széles körben elterjedt hálóboltozat-típus jelenlétét valószínűsíti Egyházasgergén. Mivel a boltozat in situ nyomai nem ismertek, s az analógiaként adódó példák is többfélék, az egykori boltozat pontos formája nem rajzolható meg egyértelműen. Az azonban kijelenthető, hogy a szentélyt annak építésekor láthatták el boltozattal, s ez történhetett J 500 körül.

6. kép

A szentély egykori boltozatának két lehetséges variációja - Műemléki Tervtár 10575 nyomán.

55 A faragványokat ma a sekrestyében őrzik. Megemlíthető még egy féloszlop töredéke, ez esetleg szolgálhatott a boltozat alátámasztásául is, de számos más helyzetben is elképzelhető, akár a templom korábbi periódusához is sorolható volna.

56 CSÁSZÁR 1984,69.

267