Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Kovács Krisztián: A kékkői járás területének történeti földrajza a 150 éves török uralom alatt
16. - megkötéséig hadszíntér, Szécsény és Gyarmat vára is Rákóczi kezébe került ekkor, majd a béke után ismét a magyar király fennhatósága alá.59 Ez a fennhatóság ugyanakkor nem lehetett kizárólagos, hiszen a linzi béke után 2 évvel készült összeírásban mind a négy járás „turcis subiecţi”, vagyis töröknek alávetett -is - volt. 1645-től 1663-ig stagnálás áll be a hatalmi viszonyokban, ugyanakkor a települések potenciálja fokozatosan csökken. Ez az átlag portaszámok csökkenésében világlik ki; míg az 1647-ben készült összeírás idején a Kékkői járás területén regisztrált 44 településén 1,24 volt az átlag portaszám, addig 1661-re a településszám ugyan 47-re emelkedett, azonban az átlag portaszám 0,77-re csökkent. 1661-ben kuriális - taksát fizető - községként írták össze: Alsópetényt, Nézsát, Szentét, Oroszfalut60 és Kékkő [vár] alj át. A második török hódoltságtól az oszmán uralom végéig, a konszolidáció kezdetei (1663-1690-es évek) Az 1663. évi török támadás igen súlyosan érintette Nógrád vármegyét, területe nagyrészt ismét oszmán megszállás alá került. 1663 októberében Nógrád elhanyagolt várát rövid ostrom után elfoglalták. Ezután sorra estek el a környező várak: Drégely palánk, Szécsény, Hollókő, Buják, Gyarmat erősségei ismét mind idegen kézbe kerültek és maradtak az 1664. augusztus 10-én megkötött vasvári béke értelmében. Nógrád megye déli része ezáltal újabb 20 évre került török fennhatóság alá. Erről az időszakról nem maradt fenn adóösszeírás; 1661 után 1683 volt a következő év, amikor összeírták a települések portaszámát. Ezen időintervallumra is igaz a Kékkői járásra, hogy a települések száma minimálisan emelkedett, ugyanakkor az átlag portaszám nagymértékben lecsökkent. Gyarmat városa 1663-ban teljesen elpusztult, lakói elhagyták, és a törökök sem építették már újjá. A környék legfontosabb török végvára Szécsény lett. Az 1680-as évek elején megindult hadmozdulatok és a harcok kiújulása újabb nagy pusztulást hoztak a vidékre. Thököly Imre 1682-ben megostromolta és elpusztította Fülek várát - egyben pótolhatatlan veszteségeket okozva Nógrád, Pest-Pilis-Solt, Heves- és Külső Szolnok vármegyék és több nemesi család levéltárában -. Ezután a vármegyei nemesség Thököly hűségére esküdött fel.61 1683 nyarán Thököly a török seregek támogatására Bécs ostromára vonult, mely súlyos fuvarozási, élelmezési és katona ellátási terheket rótt Nógrád lakosaira is. Bécs felmentése, valamint az október 9-én vívott párkányi győzelem után Sobieski János lengyel király az Ipoly völgyén keresztül vonult hazafele csapataival, menet közben felszabadítva az egész völgyet; november 9-10-én, kétnapos ostromban elfoglalta Szécsény várát. A lakosság vagyonát azonban a felszabadító csapatok sem kímélték. A lengyel, de még inkább a litván katonák a megye lakosait minden jószáguktól és élelmüktől megfosztották, és igen jelentős pusztítást vittek végbe.62 Még a három évvel később, 1686-ban készült tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben is panaszolják... hogy még akkor 59 BOROVSZKY, 1911.426., 427. p.; BELITZKY, 1972. 189-192. p. 60 Nagyoroszi 61 BALOGH, 1977 46. p.; PÁLMÁNY, 2013. 119. 62 BOROVSZKY, 1911.432-434. p.; BELITZKY, 1972. 174., 213. p.; PÁLMÁNY, 2013. 130 22
