Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Péntek Attila - Gábriel Sára: Legénd-Káldy-tanya 5. nyíltszíni paleolitikus lelőhely kőipara
A „Vanyarc-típusú” ipar jellemzése a fenti lelőhely és közvetlen környezetének leletanyagát ismertető munkákban38, legutóbb pedig az ásató doktori disszertációjában39 található. A nyersanyagfelhasználásra a helyi, cserháti eredetű limnoszilicit mellett a magas kvarcporfír előfordulási arány (30-40%) a jellemző. Egyéb nyersanyagok (andezit, jáspis, kárpáti radiolarit, kovakavics, kvarcit) csupán elhanyagolható mennyiségben fordulnak elő. A Vanyarc-típusú ipar legfontosabb jellegzetessége a viszonylag sok középső paleoli- tikus kaparó, sok bifaciális és levéleszköz előfordulása, amelyeket a speciális Micoquien WGK-technikával {„wechselseitiggleichgerichtete Kantenbearbeitung”40) alakítottak ki. A „Klausennische”-úp\is mellett további bifaciális kések jelenléte, melyek közül jellegzetesek a levéleszköz töredékén és nyersanyagdarabon kialakított formák. További jellegzetesség a felső paleolitikus eszközöktől eltérő, morfológiailag vakarának meghatározható eszközök, a többi valódi felső paleolitikus típus és technológiai szempontból a pengeleválasztás teljes hiánya, az eszköz csoportok szerinti nyersanyag-preferencia hiánya41. 5.4. Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy Szécsénke településtől D-re, a 374,9 m tszf-i magasságú Halyagos-hegytől ÉNy-DK-i irányban, a Szécsénkei-patak és a Halyagosi-ér által alkotott völgyek között húzódó aszimmetrikus dombháton található a 286,4 méter magas Kis-Ferenc-hegy. A lelőhely a hegy legmagasabb pontjától DK-re húzódó platón helyezkedik el. A Szécsénkei-patak által alkotott széles völgy a Galga-völgyet a Romhányi-medencével köti össze, minden valószínűség szerint a paleolitikum idejében is jelentős migrációs folyosó volt. A dombhát viszonylag meredeken lejt D-re a Halyagosi-ér alkotta völgy felé, enyhén lankás az E-ra eső Szécsénkei-patak völgye felé. Mindkét völgytől mért relatív magassága mintegy 70 méter. Az 1.084 darabos leletegyüttes nyersanyag-felhasználásában a helyi eredetű limnoszilicit dominál (42,44%), ezt követi a kvarcporfír (38,01%), a kovakavics (17,07%), a radiolarit (1,66%), végül a kvarcit (0,83%). Az eszközök esetében a limnoszilicit és a kovakavics százalékos aránya jelentősen módosul, 17,65 %, illetve 31,09 %. Ez a százalékos arányváltozás összefüggésben lehet azzal, hogy a kovakavics megmunkálása lényegesen kevesebb hulladékot eredményez, így az összleletszámban kisebb az aránya. A helyi eredetű, Galgagyörk, illetve Püspökhatvan környékéről származó limnoszilicit viszont rosszabb minőségű, sok zárványt, növényi maradványokat tartalmaz. A kvarcporfír eszközök aránya 44,54 %, meghaladja az összleletanyagban képviselt arányát. A 119 darabos formális eszközkészletben a legnagyobb számban a többnyire archaikus jellegű vakarák vannak jelen (28,57%). A vakarákon kívül magas a kaparok (19,33%) és a levéleszközök aránya (16,81%), valamint jelen vannak még a bifaciális eszközök is (12,61 %)42. A fejlettebb felső paleolitikus eszközöket csak néhány, kivitelezésében azonban inkább atipikus Aurignacien jellegű vakaró képviseli43. A Szécsénke38 MARKÓ 2007; 2009; 2011 39 MARKÓ 2012 40 BOSINSKI 1967,43 41 MARKÓ 2012,5 42 PÉNTEK-ZANDLER 2013b, 39 43 PÉNTEK 2015a, 226 200
