Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Molnár Ildikó: A szandai „divat” - A szandai viselet bemutatása egy család ruhatárán keresztül
Félcipő: Az eladó tulajdonában 3 pár csináltatott és 11 pár gyári félcipő van. A második világháborút követően a lányok lábára készíttetett félcipők jöttek divatba, a fiatalok körében teljesen kiszorítva a magas szárú cipőket. Az eladó is viszonylag gyorsan áttért a cipészmesternél készíttetett félmagas sarkú, bőrtalpú és bőr felsőrésszel készített félcipőre, majd az évszaknak megfelelő, de a ruházathoz jól illő konfekció lábbelikre. Ezekből a tulajdonában 15 pár van. Nyáron gyorsan divatba jött a szandál, télen a csizmákat viselte, otthon pedig „szaladgálósnak” a szlovák mamuszí11 vette fel. Kiegészítők Az eladó édesanyja még lányként és menyecskeként gyöngysort hordott, amelyet otthon fűztek 4 sorosra, középen művirággal díszítve. Az édesanya egykori gálánsai közül 2 darab került a múzeum tulajdonába, még 9 darabot őriz otthon a lánya. Menyasszonyként az eladó is kapott gyöngysort, de a ruhához az esküvőn már a vásárban vett aranyozott műanyag láncot viselte, amelyen „Emlék” felirattal díszített medál lógott.27 28 Később sem vett fel a nagyünneplőhöz gyöngysort a vizitkék magasan záródó nyaka miatt, de az adatközlés során kiegészítette azzal, hogy az nem is tetszet neki. Későbbiekben a férjétől kapott aranyláncot hordta, és hordjajelenleg is. Fülbevalót nem viselt, ki sincs fúrva a füle. Egy arany karika gyűrűje van a bal kezének gyűrűsujján, amit esküvője óta visel. Összességében elmondható, hogy a felsőtesten viselt ruhadarabok változása gyors és jól nyomon követhető. Az inget felváltó vizitke után a blúz jelent meg a köznapi viseletben, majd a 60-as évektől nagy népszerűségnek örvendő kötöttáruk is teret nyertek a ruhatárban. Ez olyannyira kedvelt viselete lett az eladónak, hogy ezekből a ruhadarabokból a mai napig nagyon sok darabot visel. A ruhatár számbavételénél ezt külön csoportként kezeltem, mert ezek azok a darabok, amelyek javarészt vásárolt tételek, valamint jól érzékeltethető bemutatásukkal a divat változása, a városi portékák hatása. 1962-ben az eladó fiatal menyecskeként kikötött kendőben és vizitkében lett lefotózva egy műtermi fotózáson. Rá egy évre ismét készült műtermi fotón már az akkori kor divatjának megfelelő kötött hosszú ujjú, kerek nyakú pulóverben, igaz, kikötött kendőben lett megörökítve. Az indokolatlan készletfelhalmozás talán a kendők esetében mutatkozott meg a legnyilvánvalóbban, mivel adatgyűjtéskor az eladó legalább három tucat vadonatúj, még soha nem használt fejkendőt húzott elő a szekrényeiből. De ide sorolom a felsőszoknyákat is, amelyek között 26 szinte teljesen egyforma fekete szoknya. Eltérés csak az anyag mintázatában mutatkozik. Az érzelmi kapcsolódás a tárgyakhoz a gyűjtés során nem egyszer kézzel fogható lett számomra is. így nyilvánvaló, hogy a gyűjtemény értékét nem csak a tárgy, a tárgyhoz kapcsolt történet, hanem a tárgyhoz kapcsolódó érzelmi töltet is növeli az eladó 27 Balassagyarmat és környékének lakossága a rendszerváltás előtt, a határ közelsége miatt gyakorta járt át Csehszlovákiába vásárolni. A Balassagyarmathoz legközelebb eső városban, Nagykürtösön (Vel’ky Krtís) vásároltak cukrot, háztartási eszközöket, méterárut, és a cipőt is itt szerezték be. Az idősebb nők körében közkedvelt félhosszú szárú, bélelt, elején zipzáras lábbelit ott lehetett kapni, és a származási helye miatt kapta ezt az elnevezést. 28 Ezt a nyakláncot az eladó a menyasszonyi ruha részeként beadta a múzeum gyűjteményébe. A lánc mellett egy kis méretű esküvői fotó van, nejlonzacskóban, egy kék nejlonszalaggal elkötve. 187
