Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Molnár Ildikó: A szandai „divat” - A szandai viselet bemutatása egy család ruhatárán keresztül

szemében. A ruhatárát nem tekinti gyűjteménynek, de egy néprajzi gyűjteményre vo­natkozó ismérvek mind megjelennek: hiszen tudja minden tárgy elnevezését, pontos leírását, mögöttes tartalmait (történeti, érzelmi), ismeri a tárgy jelrendszerét, tudja, a tárgy az adott közösségben milyen szerepet foglalt el. Még a tárolásnál is - igaz önkénte­lenül - vontam párhuzamot a gyűjtemény precíz, szép elhelyezése és a mi textilraktári tárolásunk között. 21. fotó Az eladó kerek nyakú gyári kötött pulóverben és főkötőben. A felvétel a család tulajdona. 22. fotó Egy teli szekrény az eladó 7 szekrénye közül. Fotó: Molnár Ildikó 2016. A paraszti családoknál még a 20. század második felében általánosan megfigyelhe­tő volt, hogy az előttük élt generáció örökségét gondosan megőrizték, mint esetünkben is látható, az arra alkalmasnak tartott darabokat beépítették a ruhatárukba - akár átala­kítás után -, és óvták az egykor vagyoni állásukat reprezentáló viseleteiket. Nem csak az eladó, de a családja (férje, fia és unokái) is tisztelettel és kellő odafigyeléssel bánnak a ruhatárral, bár a családtagok gyakorta próbálták ezt a figyelmet elrejteni. Az eladó vélt vagy valós félelme, hogy a fia majd az ő halálát követően elégeti a ruhákat, és nem marad semmi utána. Ez a mozzanat is rávilágít arra, hogy egy paraszti sorból származó nő és egy művész között is vonhatunk párhuzamot, hiszen mindketten létrehoznak egy gyűjteményt, amelyet fejlesztenek, gondoznak, ápolnak, és amelynek meglétével bizto­sítani gondolják vagy látják az elmúlás után a „halhatatlanságuk” lehetőségét. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom