Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)

Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere

alapvetőbb kisipari tevékenységek álltak rendelkezésre. A 10. ábrán jól látható, hogy a leggyakoribb kisiparos a cipész, kovács, suszter és a kőműves volt. Ezekből szinte bárhol találunk legalább egy darabot. A többi ipar képviselői általában a centrumfalvak közelében helyezkedtek el, amik pedig -a korábban leírtaknak megfelelően- a táj keleti és déli területein helyezkedtek el. így aztán a Cserhát nyugati lejtői ebből a szempontból is elmaradottabbaknak bizonyulnak36.

10. ábra

Piacközpontok, vonzáskörzetek

A tájra rávetített, képzeletbeli hálózatoknak egy újabb rétegét képezi a piacközpontoknak a területre rajzolt képe. A piacközpontok kérdésének vizsgálatánál a közigazgatási tájékoztató lapok IV. kérdéskörének 9. kérdését használtam fel, amely kérdés azt tudakolta meg, hogy „A község állandó piaca hol van? (helyben vagy más községben, milyen távol)”37.

36 Azok a kisipari tevékenységek, amelyek csak egyetlen településen fordultak elő, nem lettek feltüntetve az alábbi ábrán. Ilyen iparok voltak (a teljesség igénye nélkül) például a férfi és női szabó, szőnyegszövő, fényképész, szikvízgyártó vagy a fényező.

37 NM EADGY1388

142

Kisipari szolgáltatások küszöbértékei