Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
középhegység és az Alföld vonalán Pest-Budára vezetett5. Részben ebbe a vásárvonalba csatlakozott be a cserháti táj is. A táj nyugati és déli peremén több olyan település is található, amely részesedni tudott az említett vásárvonal településfejlesztő (néha városfejlesztő) hatásaiból. Vác és Hatvan a Duna és a Zagyva kijáratánál került helyzeti előnybe, Gyöngyöst pedig a Mátra és annak déli lábainál található gyümölcsösök hozták kedvező helyzetbe6. A Cserhátot ezek az útvonalak körbeveszik, de közvetlenül fejlesztő erővel nem hatnak rá, ugyanis csak a táj peremén vonulnak keresztül. A táj északi részén némileg más a helyzet. Beluszky Pál vizsgálataiban északon Balassagyarmatra és Szécsényre is felhívta a figyelmet, mint két olyan településre, amelyek ugyan nem vásárvárosként, de medenceközpontként mégiscsak képesek voltak kihasználni kedvező földrajzi helyzetüket7. Jelen tanulmány szempontjából inkább Szécsény esete az érdekesebb. A medenceközponti helyzete nem jelentett ugyan városfejlesztő erőt, de a rajta áthaladó forgalom így is jelentősen hozzájárult a település növekedéséhez. Szécsény helyzete azért is volt kedvező, mert a Cserhát északi részén feküdt, közel az Ipoly völgyéhez, így nem csak az észak-déli, hanem a kelet-nyugati irányú kereskedelemben, illetve egyáltalán a közlekedésben is fontos szerepet játszott. Ráadásul éppen a megye közigazgatási központja, Balassagyarmat, és az egyik felfutó gazdasági súlypontja, Salgótarján között feküdt. A két világháború közötti időszakban még mindig élt az a gyakorlat, miszerint csak a megfelelő privilégiummal rendelkező települések tarthattak országos vásárokat. A Cserhát táján mindössze 7 db település rendelkezett ilyen előjoggal, 2 vagy 4, esetleg 7 országos vásárt tarthattak ezek a települések évente, ahol az első napon állatvásárt, a másodikon pedig kirakodóvásárt rendezhettek. Az ilyen országos vásárok azonban már közel sem voltak olyan fontos események, mint a középkorban vagy a koraújkorban, gyakori panasz volt, hogy nem is igen látogatja őket senki (például az alig 5 évvel korábban vásártartási jogot elnyert Rétság esetében8). Az országos tendenciákat azonban itt sem szabad feltétel nélküli sémaként ráhúzni egy adott régióra, ugyanis több település kifejezetten szerette volna elnyerni a vásártartás jogát. Ilyen település volt Buják, Püspökhatvan vagy Galgamácsa9. Valószínűleg ezek a települések saját kistérségi helyzetüket szerették volna megtartani, vagy éppen megerősíteni ezzel a joggal. Szintén fontos településfejlesztő erőt képviselt a vasút. Ebből a szempontból ismét csak peremterületnek tekinthetjük a cserháti tájat. Hatvan vezető szerepét itt sem lehet megkérdőjelezni, azonban a vasútvonalaknak a tájon belül is nagy jelentősége volt (vagy lett volna), ezt alátámasztják a közigazgatási tájékoztatólapok is. A tájékoztató lapok kitöltése során a vasút kérdése két, esetleg három helyen is előfordult. Egyik lehetőség volt, hogy a település történetének bemutatása során feljegyezték, hogy mikor érkezett meg a vasút a településre, ezzel is érzékeltetve annak megkérdőjelezhetetlen fontosságát. A másik lehetőség a vasút feltüntetésére a település közlekedési viszonyainak bemutatásánál adódott. Harmadik opció volt a tájékoztató lapok vége, ahol az egyéb, sürgősen elintézendő feladatokra kérdezett rá az összeírás10. Most csak ez utóbbi kérdésre adott válaszokkal fogok röviden foglalkozni. 5 Uo. 6 BULLA Béla- MENDÖL Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Budapest. 1999.261. oldal 7 BELUSZKY Pál (Szerk.): Magyarország történeti földrajza I. kötet. Budapest, 92. oldal 8 NMEADGY1311 9 NMEADGY 1376,1460, 1620 10 A kérdés így hangzott: „Mily feladatok megoldása volna a legszükségesebb a községben?” NM EA DGY 1338 129
