Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
A lapok kitöltésénél a körjegyzők gyakran csak annyit jegyeztek le ezen témában, hogy „vasút”, vagy „vasút építése”, ami a helyi viszonyok ismeretében nyilvánvalóan nem is szorult több magyarázatra, mindenesetre az utókor dolgát (vagy éppen a Belügyminisztériumét) nem könnyítették meg a szűkszavú bejegyzéseikkel a kitöltő hivatalnokok. Főleg a táj déli részén tűnt ez fontos kérdésnek. Kálló, Nagykökényes, Verseg, Heréd községek mindannyian foglalkoztak egy (néha igen rövid) gondolat erejéig a témával. Valószínűleg az itteni lakosok (de a körjegyzők szinte biztosan) saját szemükkel is látták, tapasztalták, hogy milyen óriási előnyt jelent a vasúthálózatba való bekapcsolódás (Hatvan, számukra már nyilván nem követhető példáján), így ők is szerették volna kivenni a részüket ezekből az előnyökből. A földrajzi közelség pedig erre lehetőséget is biztosított volna. Verseg esetében egy egész kis mellékvonal képe sejlik fel a jegyző rövid ajánlása nyomán: Aszódról kiindulva Kálión és Versegen át Szirákig, esetleg Szécsényig (!) szerettek volna egy vasútvonalat kialakítani, villanymozdonyokkal11. Kérdéses, hogy egy ilyen vasútvonal milyen nagyságú és egyáltalán milyen jellegű forgalmat tudott volna lebonyolítani a Hatvan-Salgótarján vonal, vagy a Hatvan-Balassagyarmat vonal árnyékában, mindenesetre a javaslat megfogalmazója a gazdasági és kulturális elzártságot panaszolta, és az ebből való kitörés lehetőségét látta az építendő vasútvonalban. Tény az azonban, hogy a tájon belüli mozgás vasút hiányában csak korlátozottan volt lehetséges, így sem a személyek, sem a megtermelt áruk nem tudtak a Cserhát vidékéről a fővonalakra kijutni (közvetlenül). A kereskedelmi és a közlekedési viszonyok mellett településfejlesztő tényezőt jelentett még a közigazgatás is. Az 1870-es évektől kezdve megnövekedett a köz- igazgatás városfejlesztő szerepe11 12.A középszintű közigazgatás sokszínűsége (a kiváltságok kerületekkel, székekkel) megszűnt, helyüket immár teljes egészében átvették a vármegyék. A vizsgált táj szempontjából ez nem jelentett lényegi változást, Balassagyarmat közigazgatási vezető szerepe nem változott a két világháború között. A járások kialakítása azonban már komolyabban érzékehető volt a táj lakói számára a mindennapokban. A hivatalok megtelepedésével egy tisztviselői réteg is kialakult a helyi társadalmon belül. Jelen esetben nem ezek társadalomformáló erejével kívánok foglalkozni. Fontosabb kérdés az, hogy ezek a tisztviselők egy sor igényt támasztottak az őket befogadó településekkel szemben, ami az egyéb szolgáltatások megjelenését vonta maga után. A járási székhelyeken megjelentek a körorvosok, bábák, jegyzők, csendőrök, tanárok stb. Ezek mellett különleges szolgáltatásokat is életre hívtak: gépészek, fényképészek, cukrászok, mézeskalácsosok, kárpitosok telepedtek meg a járási székhelyeken. De magasabb iskolák, vagy a helyi sajtó is csak az ilyen központokban tudott gyökeret ereszteni. Egy táj arculatát legalapvetőbb módon mindig a folytatott gazdálkodás módja szabta meg. A Cserhát alapvetően mezőgazdasági jellegű táj, azonban az adottságai nem igazán kedvezőek. 11 NMEADGY1465 12 BELUSZKY Pál: Magyar városhálózat a 20. század elején. Budapest, 2005.62-63. old. 130
