Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
Eredményként, reményeim szerint egyfajta kapcsolati háló alapjai rajzolódnak majd ki a tájon, amely kiegészítést nyújthat a táj települései történetének jobb megértéséhez. Hogy ennek a hálózatnak a vonalait meg tudjam rajzolni, öt, egymásra épülő kérdést (ha úgy tetszik: relációs jelet) fogok vizsgálni. Ez az öt kérdés egy-egy újabb rétegét fogja jelenteni a vázolni kívánt hálózatnak. Először szemügyre veszem, hogy milyen adottságokkal rendelkezett a táj ebben az időben (tájpotenciál), majd a lakosság térbeli elrendeződésének és demográfiai viselkedésének néhány aspektusát vizsgálom meg. Ezt követően a településhálózat sajátosságait igyekszem áttekinteni. Az utolsó két téma pedig az ipari tevékenység és a piacközpontok kérdése lesz. A vizsgálathoz a legfontosabb forrásként egy országos felmérés eredményeit fogom használni, 1925-ből. Ez év decemberében ugyanis egy országos felmérésre került sor az első világháborúból vesztesen, de önállóan kikerült Magyarországon. Rakovszky Iván belügyminiszter rendeletére minden község köteles volt kitölteni egy központilag ösz- szeállított kérdéssort, amely az adott község viszonyaira kérdezett rá, felmérte azok állapotát2. Még egy gondolat a táj fogalmáról. Ennek a rendkívül bonyolult fogalomnak a magyarázatára nem térek ki, kisebb könyvtárnyi irodalma van már a kérdésnek. Helyette csak egy kijelentést teszek: az általam vizsgált cserháti táj fogalmának meghatározásakor Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere című munkát vettem alapul, az ott felsorolt települések (illetve azok korabeli megfelelőinek) vizsgálatát végeztem el3. Ez a keret azonban időnként túl szűknek bizonyult, így azt a megjelölt helyeken kiterjesztettem: a Közép-Ipoly völgy, a Nógrádi-medence és a Zagyva-völgy települései is vizsgálat alá kerülnek bizonyos kérdésekben. Az említett könyv a Cserhát részeként említi még a Gödöllői-dombságot, illetve a Monor-Irsai dombságot, amely kistájak településeit viszont nem fogom vizsgálni. Tájpotenciál A tanulmány további részeiben tehát az előzőekben körülírt táj településeit fogom megvizsgálni. Ahhoz azonban, hogy megkíséreljem rekonstruálni (konstruálni?) a táj falvainak egymás közötti kapcsolatrendszerét, először megvizsgálom azt, hogy milyen településfejlesztő tényezők hatottak a régióban. Ez az áttekintés természetesen nem lehet igazán mélyreható, inkább csak a legalapvetőbb adottságokat, jelenségeket vetem fel, az alábbi négy felsorolt pont mindegyike önálló vizsgálat tárgyát is képezhetné. A településföldrajz egyik leggyakrabban használt fogalma a vásárvonal. Vásárvonal olyan helyen alakul ki, ahol eltérő természeti adottságú területek összetalálkoznak4. Jellemzően ilyen terület a hegyvidékek és alföldek találkozása, de ide sorolhatjuk az ártérperemeket vagy a különböző talajtípusok találkozásait is. A Kárpátmedencén átvezető fő vásárvonal, amely Versectől indult, Aradon, Nagyváradon Szatmárnémetin át jutott el Ungvárra. Ez a fő vásárvonal itt szétvált, és az Északi2 A tájékoztató lapok jelenleg a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archivumának Dokumentációs Gyűjteményében találhatóak és kutathatók. A továbbiakban amikor ezen gyűjtemény anyagaira hivatkozom, a következő rövidítést fogom használni: NM EA DGY, majd pedig az adott község saját jelzetét. Az említett rendelet a Magyar Királyi Belügyminiszter 1925. évi 3900. ein. számú körrendeleté. 3 DÖVÉNYI Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere. Budapest, 2010. 800-815; 843-849 4 BELUSZKY Pál (Szerk.): Magyarország történeti földrajza I. kötet. Budapest, 2005.91. oldal 128
