Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Szepessyné Judik Dorottya: Adatok Nógrád megye I. világháborús hősi sírjai és temetői történetéhez
A helyi hatóságok részéről az I. világháborús sírok nyilvántartása, jelentéstétele igen sok problémát vetett fel az évek múltával. Ugyanis 1934-ben kiderült, hogy a Honvédelmi Minisztérium központi nyilvántartásában számos külföldi hősi halottat, elsősorban olasz nemzetiségűeket nem tüntettek fel. Előfordult olyan is, hogy olyan személyek voltak olasznak nyilvánítva, akik nem olaszok, és egyes helyeken pedig az exhumálások alkalmával a helyszínen olyan olasz hősi halottakat találtak, akik nem olaszként voltak nyilvántartva.16 A Ladányi Miksa szerkesztésében megjelent Nógrád-Hont vármegye című monográfiában a vármegye területén fekvő települések ismertetőinél - kevés kivétellel - a hősi halottak számbavétele megtörtént, illetve az elkészült vagy tervezett hősi emlékművekről való tudósítások is segítséget nyújtanak a hősi sírok nyilvántartásában.17 Losonc A településen az I. világháború ideje alatt működő katonai kórházban elhunyt katonákat külön temették el az ún. „hősök temetőjében”. Losonc város képviselőtestülete az 1917. március 27-én tartott közgyűlésen felhatalmazta a polgármestert, hogy „a katonai temető céljaim szolgáló terület használatára vonatkozólag a hadügyi igazgatás által kívánt nyilatkozatot a város közönsége nevében aláírhassa.”18 Erre vonatkozólag a Losoncz és Vidéke aznapi számában is olvashatunk.19 A Losoncz és Vidéke 1917-ben, halottak napja táján íródott cikkében a katonai temetőről az alábbiakat írja: „a katonai temető, mely kezdetben nem a legrendezetteb- ben lett karban tartva, most már a kegyelet érzéseinek megfelelően tartatik állandó gondozás alatt. A sírok elhelyezése a megfelelő terv szerint, hozzáférhető beosztással történik, minden sír terméskő és cementburkolata tartós és ízléses keretággyal van beépítve. Gondoskodás történt a befásításra és a nyírfatömbökből harmonikus összhangban készült bejáratnál már csinos kis kápolna fogadja a belépőt, amely most nyert befejezést. A temető átrendezésében és újjáalakításában a főérdem dr. Strössner Béla törzsorvosé, aki fáradságot nem kiméivé teljes buzgalommal fáradozott azon, hogy a hősök porladó csontjai méltó keretben pihenjenek.”20 A katonai temető sorsa 1918 őszétől bizonytalanná vált, folyamatos karbantartása nem történt meg. A hányatott sorsú temető sokszor foglalkoztatta a losonciakat, sajtóban is reagálva a temető áldatlan állapotára.21 Böszörményi István kutatásai alapján egy fennmaradt „vázrajz” szerint a temetőben 1501 sír volt, és ezt az 1970-es években számolták fel teljesen. Böszörményi István szavai szerint: „Ezek a katonák a szó szoros értelmében névtelen áldozatok voltak, akik az egész Monarchia területéről származnak, a csehországi As-tól Lembergig, az Adriától Lengyelországig, akiket ide hoztak meghalni. Néhány évvel ezelőtt a református anyakönyvben más dolgokat kerestem, s akkor rácsodálkoztam arra, hogy 1914 őszétől gyakorlatilag 1918-ig, sőt 1919-ig ka16 Uo. MNLNMLV.630. Vanyarci körjegyzőség iratai. 500/1934 17 Nógrád-Hont vármegye. Szerk.: LADÁNYI Miksa. Bp., 1934. 119-303.p. 18 Státny Archív V Banskej Bystrici - Pobocka Lucenec. A XXIX. 1. II. Magistrát mesta Lucenec. Zápisnice metského zastupitel’stva. 70/1917. 19 Városi közgyűlés. In: Losoncz és Vidéke. 1917.03.27. 1. p. 20 A katonai temetőben. In: Losoncz és Vidéke. 1917.29. évf., 46. sz. 1917.11. 6.2.p. 21 A köztemető. In: Magyar Híradó. VII. évf., 21. sz. 1932.05.22.2.p. 106
