Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Szepessyné Judik Dorottya: Adatok Nógrád megye I. világháborús hősi sírjai és temetői történetéhez
tonák neveit találtam, akik szívlövéstől, tüdőgyulladástól, tetanusztól stb. hunytak el. Életkoruk többsége mind 20 év körüli, ők bizony meghalni jöttek Losoncra.”22 Salgótarján A levéltári források alapján számos hősi sír volt Salgótarján temetőiben, ugyanis az I. világháború évei alatt három csapattest állomásozott a településen: 1914 novemberétől a cs. és kir. 65. gyalogezred pótzászlóalja, majd 1915 novemberében a cs. és kir. 30. gyalogezred pótzászlóalja, illetve a lembergi 31. gyalogezred 1915 őszétől Fülekre, Somoskőre, Ragyolcra és Salgótarjánba helyezett egységei.23 A településre vezényelt katonaságnak megfelelő szállást, élelmezést és egészség- ügyi ellátást kellett biztosítani. Ez a helyzet túlzsúfoltságot okozott az amúgy is szűkös ipartelepeken. A főjegyző szerint „ez oly súllyal nehezedik a község lakosságára, hogy a helyzet tarthatatlanná vált, a község közönsége azon kívánságának adott kifejezést, hogy az elöljáróság kövessen el mindent, hogy ezen pótzászlóalj innen elhelyeztessék, mert itt nem csak, hogy el nem szállásolható, de a hadi szereket készítő munkások ezreinek létfenntartását és egészségét veszélyezteti.” [...] Egy-egy helyiségben 50-60 galicziai katona van összezsúfolva. Tudvalevő, hogy a legveszedelmesebb fertőző betegségeknek a fészke Galicziában van, a bevonuló ujonczok és a katonák látogatói ezen betegségeknek csiráit a legnagyobb óvatosság mellett behurcolhatják, ami maga után vonhatja a kőszéntermelés és a hadiszerek készítésének csökkentését. A betegség máris mutatkozik a katonák között, amennyiben két katona fekete himlőbe, hét tífuszba esett.” A salgótarjáni képviselő-testület kérvényt nyújtott be a katonaság áthelyezésére - helyhiányra és az egészségügyi helyzetre: fekete himlőre, kolerára, tífuszra hivatkozva - de egyes kereskedők és iparosok kérelmezték, hogy a katonaság maradjon.24 1915 tavaszán és kora nyarán tervbe vették a cs. és kir. 65. gyalogezred katonái részére katonai uszoda létesítése is, melynek ügye elhúzódott 1916 júniusáig.25 A településen a három katonai alakulat jelenléte az egészségügyi intézmények számát is megnövelte, és hozzájárult a járványos betegségek halálozási arányának növekedéséhez. A kassai hadtestparancsnokság 1916. január 31-én kelt, Nógrád vármegyei alispá- ni hivatalhoz küldött levelében ismertette a cs. és kir. hadügyminisztérium döntését a „saját kebelében egy katonai sírosztály felállításáról”. Ezen felül minden katonai parancsnokságon belül pedig sírfelügyelőségek létrehozását, melyek működési körébe az alábbi teendők tartoztak: katonasírok, temetők kinyomozása, megállapítása, szükség szerinti tulajdoni megszerzése, fenntartása, díszítése és végül kataszter készítése a katonai sírokról, temetőkről. A katonai sírok kataszteri nyilvántartását már a cs. és kir. hadtápfőparancsnokság az 1915. évi augusztus 26-án a 75926-1. számú rendeletében előírta. A kataszteri nyilvántartásokat illetően úgy rendelkezett, hogy minden temetési helyről (községi temető, újonnan létesített katonai temető, egyes sírok) külön kataszteri ívet kellett vezetni. 22 http://www.korkep.sk/cikkek/interju/2018/02/ll/elkotelezetten-magyarsagert-beszelgetes-boszormenyi-istvannal-2-resz (utolsó megtekintés: 2018. október 05.) 23 MNL NML V. 171. a. Salgótarján nagyközség képviselő-testületi jegyzőkönyvei. 219/1914. ; 162/1915. 24 Uo. 162/1915., 34/1916. 25 Uo. 51/1915 107
