Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEGYELajÂAffiZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.-körülményeinek s hagyományelemeinek bemutatását, folyamataiban, változásaiban is, bár ez a többi történeti múzeumi területnek is adóssága volt.

Az ezirányú életmódkutatásokat, azaz tárgyak tudományosan megalapozott koncepcionális gyűjtését és bemutatását az 1970-es években etnográfusok végezték több múzeumban, így a MMM-ben is (az 1980-as évektől már történész muzeológusok is). Amíg csak azért gyűjtöttek nem is muzeológiára szakosodott történészek korábban tárgyakat, hogy kiegészítsék, „színesítsék” vele a történeti kiállítások anyagát, nem beszélhetünk életmódkutatásról. Azonban mégis ezek a gyűjtések indították el a szakág alapjainak lerakását, „a szilárd gyűjteményi bázisok megteremtését.”91 Eleinte azonban szó sem volt gyűjteményekről, csak célirányos gyűjtésekről, kiállításokhoz.

A tárlatrendezésekkel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet egy jól érzékelhető tendenciára: kiállítások készítésekor a muzeológusok rugalmasabbak az innovációk, nyitások vonatkozásában, mint elméleti-módszertani elveik megfogalmazásakor, vagy a gyűjteményfejlesztések tervezésekor. Jó példa erre a jelenkor-kutatás, illetve az életmódi gyűjtések felé fordulás vázolt ütemváltása. Az életviszonyokat is megjelentető történeti kiállítások előtt az 1950-es években szinte csak központilag előírt politikai indíttatású és irányítottságú, tablókon vándoroltatásra alkalmassá tett jubileumi és emlékkiállítások készültek, afféle „felnagyított képeslapok”,92 „illusztrált történelemkönyvek”.

A nagy történelmi/munkásmozgalmi évfordulók alkalmából készült bemutatók - a valódi műtárgyak értékét devalválva - döntően papírdokumentációval, fotókkal és segédanyagokkal (modellek, makettek), esetleg képzőművészeti alkotásokkal dolgoztak. Az 1950-60-as években elképesztő mennyiségű, a muzeológusok teherbíró képességét próbára tevő, sablonos, fantáziátlanul egyszerű, didaktikus

91 (Mialkovszky, 1977. 55.) Gerelyes Ede az életmódtörténetet a gyűjtési témacsoportok közé sorolta. Ezek: munkáslakások, külön a bányász- és agrárproletár-lakások tárgyai, a modem iparvárosi munkáslakások és a barlanglakások felszerelése, valamint a munkásruházat különböző fajtái, végül a szokások, hagyományok, visszaemlékezések kategóriája. (Gerelyes, 1972. 87—93.) Viszonylag korán tudományos munkák is jelentek meg ezekről a tematikus egységekről. A munkásgyarmatok lakásairól Nemesik Pál közölt nagyobb lélegzetű tanulmányt. (Nemcsik, 1967. 17—34.) A munkásviselet kutatásának fontosságáról Nagy Dezső irt. (Nagy D., 1971. 29—52.) Az ózdi munkások viseletéről önálló feldolgozás jelent meg akkoriban. (Vass, 1977. 168-205.)

92 (Szikossy, 1982. 3., Éri, 1988. 20., Nagy L„ 1983. 53—68.) A Múzeumi Alosztály idejéből származó, 1952-re elkészült „A magyar munkásmozgalom története” cimű kiállításon a Kúria épületében már voltak olyan tárgyblokkok, amelyek szinte ugyanolyan kontextusban szerepeltek, mint később a MMM 1975. évi állandó kiállításán. (Nagy L., 1983. 66.)

46