Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD2009 NÓGRÁDMEGYE^áJLjUÜZEUMOKÉVKÖNYVE XXXIH.

munka érdekében. Arról, hogy mi volt a néprajzi szakma hozzáállása a modern kori együttes kutatáshoz, Fejős Zoltán írt leplezetlenül: a jelenkutatással „sokban rokon törekvéseket lehet érzékeim, amelyekkel kapcsolatban azonban a néprajz jobbára hűvös tartózkodást mutatott. ”22 Máig probléma az iparművészettörténet megújulása és új alapokon nyugvó tudományos összedolgozása is a történeti muzeológiával és a néprajzzal.23

A szakág egyik kutatója 1985-ben tett kísérletet a jelenkutatás ismereteinek összegzésére a gyáripari termékek archiválásának szándékával, a különböző diszciplínák összefogására. A programot Ernyey Gyula mutatta be, utalva arra a közös problémára, hogy minden, jelenkutatással foglalkozó tudományág kutatója számára „végső soron az idő értése vált a vizsgálat tárgyává. ”24 Sajnos ez a program s a tényleges közös kutatás is csak terv maradt.

Kutatási előzményként legfontosabb szerep a történettudományon belül a társadalomtörténet-írásnak jutott. (Annak „felfedezése,” hogy a társadalom történetilegmeghatározható, méga 19. század nagy vívmánya). Nagyon leegyszerűsítve ez a történettudománynak az az új irányzata, amely szakított azzal a történelem- képpel, amely szerint a kutatás elsődleges tárgyát a Történelem leírása képezi. A társadalomtörténet a dominánsan a politikatörténetre koncentráló „hagyományos” történetírással szemben „felfedezte a kisembert”, akinek hétköznapjairól, életkörülményeiről és gondolkodásmódjáról addig nagyon keveset lehetett olvasni.

Ez az erőteljes lépték- és szemléletváltás, az új történetírás iránt megnövekedett érdeklődés az 1970-es évek végére elérte a történész szakma több fórumát,25 így a legújabb kori történeti muzeológiát is,26 amely nemcsak „felfedezte” a „kisembert”, - személyében a munkást - hanem egyenesen favorizálta. A MTA Történet- tudományi Intézete 1976-ban már egy tervezetet is közrebocsátott az új és legújabb kori társadalomtörténet-írás (tulajdonképpen az életmódkutatás történészi definiciója) fontosabb feladatairól - ami jó bizonyíték arra, hogy a feladat-meghatározás megelőzte az elméleti alapvetést,27 csakúgy, mint a történeti muzeológián

22 Fejős, 2003.

23 Egy próbálkozás azért mégiscsak volt a MMM szervezésében: 1981-ben Salgótarjánban három szakterület 1—1 kutatója közös konferencián számolt be az életkörülményeket enteriőrökkel megjelenítő kiállításrendezési koncepcióról. Történeti Múzeumi Közlemények 1981/1. 35—47., 48-56., 57-66.

24 Ernyey, 1998. 197.

25 Bódy—Ö. Kovács, 2003. 227—228. Lásd még: Gyáni—Kövér, 1998. 13—26.

26 A „városi társadalomtörténet” kifejezést, korát megelőzően, már 1972-ben használja Garai Tibor, akkor a Budapesti Történeti Múzeum muzeológusa az új legújabb kori muzeológiai kiállítás(rendezés)i metódusairól írt munkájában. (Garai, 1972. 38.)

27 Vörös—Orbán—Sándor, 1976. 582—607.

31