Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEGm^^ly^íZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. ki az életmódkutatás, „szinonimájaként” az 1980—90-es évekre az otthonkultúra - illetve lakáskultúra-kutatás terminológiája. A társadalomtörténet vizsgálati módszertanának hozadéka a mindennapok történelme/hétköznapi történelem kifejezések. A legújabb kori történelem kutatói s a történeti muzeológia művelői is használják ezeket az életmód/életkörülmények vizsgálatánál analógiaként. Fejős Zoltán hívja fel a figyelmet arra, hogy a mindennapi élet és a hétköznapi élet kitételek egymást helyettesítő használatával vigyázni kell, mert a két kategória nem teljesen azonos jelentésű.12 Ahogyan a tematikai behatárolás, úgy a tér és az idő-keretek is az addigi történeti kutatások határait feszegették. A vizsgálatunk tárgyát képező teret földrajzilag Budapest és vidék kontextusban oszthatjuk meg. Társadalomi örténeti- leg térhatár-bővítésről kell beszélnünk, amennyiben az addig nem kutatott szocialista társadalmat jelöljük ki keretnek, némi kitekintéssel a határoló korszakok társadalmára, egészen a posztmodern korig előrehaladva. Ez dominánsan és törvényszerűen a városi rétegek, főleg a nagyipari munkásság vizsgálatát jelenti. Az időbeli határok: az új- és a legújabb kor, innovációként az időkereteknek egészen a jelenig tágításával. Ez a kutatástörténeti áttekintés az 1949-től napjainkig tartó időintervallumot foglalja magába. A legújabb kori történeti muzeológiával, ezzel a mintegy fél évszázada létező fiatal tudományterülettel, megszületésével, küzdelmeivel, specializálódásával, dinamizmusával és magyarországi intézményesülésével foglalkozva érdemes röviden áttekinteni az előzményeket, amelyek visszavezetnek a 20. század elejére. A magát az új- és legújabb kori kutatások letéteményesének tartó intézmény, a MMM mint a munkásmozgalom-történeti kutatásokat koordináló hely, elődökként azokat a szerveződéseket kereste, amelyek speciálisan a magyar munkásosztály életviszonyait vizsgálták. A munkásság tárgyi anyagát és környezetét kutató intézmények valóban jelen voltak az újkori társadalmak időszakától hazánkban, így idézhették meg a Társadalmi Múzeumot, az 1909-1913 között működő szociálpolitikai intézményt, amely még csak adatokat és dokumentumokat gyűjtött (kiállításokon be is mutatta), de már az életmódkutatás szempontjából fontos témákban: a munkásság életkörülményeiről, így a lakáskérdésről is.13 Utaltak a társadalmi-szociológiai folyóiratok köré szerveződő munkás-szociológiai kutatásokra, s a Tanácsköztársaság-létrehozta rövid életű Proletár Múzeumra is, amelynek töredékesen megmaradt anyaga a MMM-ba került.14 Közvetlenül 1945 után a mozgalomtörténeti papírdokumentációból múzeumi törzsanyagot létrehozó Magyar Munkásmozgalmi Intézet (később Párttörténeti, ma Politikatörténeti 12 Lásd erről Fejős, 2003, 13. 13 Hetés, 1975. 5—6., Győrffi, 1963—64, 13—81., Fancsovits, 1973. 50. 14 Fancsovits, 1973. 50., Hetés, 1975. 7., Gerelyes, 1957. és 1967. 28
