Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEG^LJUk MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. a definíciónak a néprajztudomány szakterminológiájából való átvételére is, s arra, hogy ez a gyűjtőfogalom az etnográfián belül két egységre oszlik, tárgyira (a történeti muzeológiában ez a tárgyakban manifesztálódó munkáséletmódot foglalja magába), s szellemire, ezek a munkáshagyományok. Muzeológustársának, a módszertani elvek tisztázásába szintén bevont Mialkovszky Máriának írásában ugyanez az etnográfiai csoportosítás anyagi és tudati elnevezéssel szerepel6 (mindketten hivatkoznak kollégájuk, Nagy Dezső néprajzi szakirodalmi kategorizálására). Az életmódkutatásnak több kiemelt jellemzőjét ismeri a kutatás. Ezek közül az első, mint a társadalomtudományon alapuló kutatásoknak általában, a tudományágakat integráló inter- sőt multidiszciplináris jelleg. Erre mindegyik, az életmóddal foglalkozó elemző kitér, csakúgy, mint másik közös sajátosságára, a tárgyakban való megtestesülésre. A munkáséletmód „tárgyi rendjének” fogalmához tartozik, hogy a „tárgyak ilyen vagy olyan mértékben, de őrzik az emberi tevékenység nyomait”7 - írta Fancsovits -, ezáltal alapforrásként kezelendők az életkörülmények vizsgálatánál. Fejős Zoltán is az életmód kifejezést használja kutatástörténeti visszatekintésében, amikor utal a néprajzi tárgyak iránti, a néprajzkutatásban az 1970-es évek végén jelentkező, új típusú érdeklődésre (amely ekkor a kortárs hétköznapi kultúra felé irányult).8 Az 1980-as évek közepére már eléggé nyilvánvalóvá vált a fogalom „többértel- mezettsége” s tisztázatlansága.9 10 11 Néhányan mégis éppen ezidőtájt tettek kísérletet az életmódkutatás meghatározására, Szabó István, a szolnoki Damjanich János Múzeum történész muzeológusa például 1985-ben: „Életmódnak nevezhetünk tehát minden olyan rendszeres, komplex vizsgálódást, amelynek tárgya és iránya a rendelkezésre álló anyag alapján legteljesebb összefüggéseiben feltárulkozó társadalmi ember. ”'° Mivel az így megszerezhető ismeretek jól hasznosíthatók, az életmódkutatást a szerző a történettudomány egyik gyakorlati módszerének tartja. Olyannak, amely a történeti időben előrehaladva egyre bővülő információk megszerzésére ad lehetőséget, egyre differenciálódóbb kutatási területtel. Érdemes még néhány, a fogalom-meghatározással kapcsolatos problémára utalni. Egészen korán szembesült a szakág az életmód-kategória már említett hármas egységének az otthonkultúrára, lakáskörülményekre leszűkülésével. Hetés Tibor, a MMM akkori helyettes főigazgatója „e problémakör egyoldalú - gyárkapun kívüli - értelmezésé”-tő\ írt rosszallóan már 1972-ben." Ez később odáig „fajult”, hogy az életmódot egyenesen a lakáskultúrával kezdték azonosítani. így alakult 6 Mialkovszky, 1977. 56. 7 Fancsovits, 1973. 40. 8 Fejós, 2003. 7. 9 Sz. Bányai, 1986. 28. 10 Szabó 1. 198, 28. 11 Hetés, 1972. 37. 27
