Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Sulyok Bernadett: Magyar Műhelyes „háromszögelési” pontok

XL. KÖTET IRODALOMTÖRTÉNET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2017 MAGYAR MŰHELYES „HÁROMSZÖGELÉSI” PONTOK SULYOK BERNADETT Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely folyóirat egyik alapító szerkesztője Salgótarján szülötte, címválasztásom az ő 1993-as kötetére utal („Posztmodem” háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida), mely a Magyar Műhely Kiadó gondozásában je­lent meg, s szerzője három posztstrukturalista, ám igencsak eltérő beállítottságú és na­gyon különböző témákkal foglalkozó francia filozófusnak szentelte. Mind Nagy Pál, mind Praznovszky Mihály salgótarjáni születésű, erős nógrádi kötődésekkel bírnak; eb­ben az esszében elsősorban a Magyar Műhely történetét kívánom felvázolni, s közben felvillantam a két nógrádi életútjának néhány kapcsolódási pontját. A halmazelmélet fo­galmait kölcsönvéve kettejük közös „metszetét” a Petőfi Irodalmi Múzeum adja: itt talál­ható a folyóirat szerkesztőségi gyűjteménye, s az országos irodalmi muzeológia közpon­ti intézményét 1993 és 2000 között Praznovszky Mihály vezette. Nagy Pál a salgótarjáni acélgyári iskolába járt (jelenleg SKÁID Petőfi Sándor tagisko­la), 1953-ban a város Madách Imre Gimnáziumában érettségizett. 1954-ben megkezdte tanulmányait az egri Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakán. Az 1956-os forra­dalom alatt a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) főis­kolai titkára lett. A Forradalmi Bizottság elnöke Bíró Lajos festőművész, a rajz tanszék adjunktusa volt, a diákságot Sklánicz Vince, a Heves Megyei Népújság megbízott szer­kesztője képviselte, aki később, Norvégiában, Sulyok Vince néven költő, majd az oslói egyetemi könyvtár igazgatója lett. Megalakult Eger város nemzetőrségének városvédel­mi tanácsa, névsorában szerepelt Nagy Pál is. További szomorú történelmi érdekesség, hogy Nagy Pál öccse, András ott állt a tün­tető tömegben, amikor a hírhedt salgótarjáni sortűz 1956. december 8-án eldördült; ba­rátját kilőtték mellőle. Mlinarik István, a megyei tanács oktatási osztályának munkatár­sa volt a forradalom nógrádi eszmei-ideológiai irányítója, aki 1956 végén Jugoszlávián keresztül Nyugatra menekült. 1962-ben az ő írását közölte a Magyar Műhely (I./2.1962. júl.-aug.), Arcok a menekülttáborból (naplórészlet) címmel. 1956. november 4. után Nagy Pál egy darabig Budapesten bujkált, majd Szakái Imré­vel, aki az általános iskola óta barátja volt, Ausztriába menekültek. Kópházánál az erdő­ben két géppisztolyos magyar katona kirabolta őket. Azokban a hideg napokban több mint 200 000 menekülő ember hagyta el Magyarországot. Nagy Pál Hollandiában jegy nélkül szállt fel a Párizsba tartó gyorsvonatra. 1957 elejétől kb. hatszáz magyar fiatal ta­nult Párizsban, érettségi bizonyítványukat gyorsan, probléma nélkül elfogadták. Az idő­közben hazulról hivatalosan vagy csempészúton megérkezett bizonyítványaik, diplo­máik franciára fordítását a Magyar Menekültügyi Iroda végezte. Nagy Pál 1958. augusz­tus 30-án házasságot kötött a 21 éves Emilienne Deschamps-mal. 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom