Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Sulyok Bernadett: Magyar Műhelyes „háromszögelési” pontok
Praznovszky Mihály édesapja műszerészként dolgozott, édesanyja varrónő volt. Ő is a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, 1965-ben. A Debreceni Tanítóképző népművelés-könyvtár szakán 1971-ben végzett, majd az ELTE könyvtár-történelem szakán 1978-ban. Salgótarjánban segédmuzeológusként kezdte, Szécsényben, a kisvárosban, ahol megmaradt a polgári öntudat, már múzeumigazgató lett (1976-1982), majd visszatérve Salgótarjánba, megyei múzeumigazgatóként folytatta (1982-1987). Onnan pályázott a Veszprém megyei igazgatói posztra, amit el is nyert (1987-1993). 1981- ben szerezte meg egyetemi doktorátusát, 2000-ben pedig az irodalomtudomány kandidátusa címet. Három felnőtt gyermeke van. A Magyar Műhely folyóiratot az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Nyugat-Európába, az akkori szabad országokba kényszerült fiatal értelmiségiek indították el 1962 májusában, Párizsban. A Magyar Műhely tevékenysége három fő területre osztható: irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, kortárs irodalmi művek, szakkönyvek és experimentális albumok kiadója, évtizedeken át a lap körül csoportosuló alkotók közössége is volt, akik találkozókat szerveztek elméleti kérdések és egymás műveinek megvitatása céljából. A Magyar Műhely nevet Sulyok Vince bocsátotta vitára; az elején ő volt az egyetlen nem párizsi szerkesztőjelölt (a tényleges szerkesztésben végül nem vett részt). A Magyar Műhely ötletét Németh Lászlónak az 1957-es Kortársban megjelent azonos című tanulmánya adta. Németh itt Bartók Béla egyetemes művészetére hivatkozva elevenítette fel régi gondolatát az archaikus, népi és a legmodernebb európai kultúrák szintéziséről. A műhelyeseknek ez volt egyik utolsó tisztelgésük Németh László és a népi irodalom előtt. A másik ötletadó Bibó István volt, aki A magyar demokrááa válsága című, 1945-ös tanulmányának zárómondatában Magyarországot a demokratikus konszolidáció, a szocializmusra való átmenet és egy harmonikus társadalmi értékelési rendszer műhelyeként aposztrofálja. Az alapítók a műhely szóval arra is utaltak, hogy az írás nem valami titokzatos, misztikus megnyilatkozás, hanem a tehetségre és a szorgalomra épülő munka. A Magyar Műhely első periódusa a lap első tíz évét jelenti, amikor olyan magyarországi alkotóknak adtak publikálási lehetőséget, akik irodalompolitikai okokból marginalizálódtak, a „pálya szélére” kerültek. Különszámot szenteltek Weöres Sándornak (1964. 7-8. sz.), Kassák Lajosnak (1965.13. sz.), Füst Milánnak (1967. 23-24. sz.), külön számban (1970. 37.) közölték Füst Milán Szexuál-lélektani elmélkedések című esszéjét. Weöres Sándor 50. születésnapja alkalmából, a köszöntésképpen összeállított külön- számmal csaknem azonos időben a költő Tűzkút című kötetét is kiadták. Az évek óta a Magvető íróasztalfiókjában heverő kéziratot néhány hónappal ezt követően jelentették meg Magyarországon. Kezdettől fogva megfigyelhető a szerkesztők azon törekvése, hogy itthon élő és emigráns szerzők együtt publikáljanak, s hogy párbeszéd jöjjön létre a vasfüggöny két oldalán élő alkotók között. A strukturalizmus irányzatával foglalkozó 1968. júniusi (27.) különszám annak demonstrálása, hogy lépést tartottak a kortárs nyugat-európai irodalomtudomány áramlataival. 1966-ban Nagy Pál és Papp Tibor kitanulta a nyomdász mesterséget, s létrejött a Magyar Műhely saját nyomdája. Ez a szerkesztők tipográfiai érdeklődését, a vers formai jegyeinek jelentőségét jelzi. 1968 májusában Párizsban kitört a diáklázadás, az általános munkássztrájk miatt nyomdájuk csődbe ment. 1970. február 1-jén loan Cu?a, Párizsban élő román származású költő, szerkesztő, könyvkiadó felvette Nagyot és Pappot négyórás nyomdai állásba. 1981-ben bekövetkezett haláláig ő volt a Magyar Műhely legnagyobb támogatója, mecénása. 238
