Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
Emlékeztet rá Lengyelről egy hasonló darab (szórvány, Wosinsky Mór gyűjtése), de tömörebb talppal.40 A lengyeli lelet lehet akár egy badeni talpas kehely is, hiszen Svodín/Szőgyénről is ismert díszített badeni kehely-lelet, amelynek díszítése hasonló a péc- skői és a vitfalvi lelethez is.41 Jobb párhuzamnak tűnik viszont egy Gyulaj-Halyagos dűlő-ba- nyahegyi lelet (szórvány, Wosinsky M. gyűjtése), amely állítólag ujjbenyomkodással díszített és halpikkelyszerű mélyítésekkel díszített házikerámiával együtt került elő (ezek nagy valószínűséggel kostoláci jellemzők). A csőtalp 56 mm magas, a tál belsején két párhuzamos bekarcolt vonal van, annak közepén, a többi része nem maradt meg.42 A kostoláci kultúrában bizonyosan előfordul talpas serleg, igaz, az eddig előkerült, hiteles ásatásokból származó darabok díszítetlenek.43 A Pécs-kői szórvány talpas kehely véleményem szerint a késő rézkort túlélő badeni és/vagy az ekkor megjelenő kostoláci kultúra lelete, időben pedig a 2800-2600 BC közti átmeneti időszakba tartozik. Kereszttalpas tálak A zagyvapálfalvai szórvány kereszttalpas tálka mind díszítése, mind formája alapján a késő rézkor végi és kora bronzkor eleji belső díszes tálak csoportjába tartozik (7. kép). A leletet elsőként ismertető Kulcsár G. szerint a lelet a makói kultúra hagyatéka, és a kora bronzkor 1. időszakába sorolható. Típusa és díszítése alapján véleménye szerint egy Vysoéany-ból előkerült, a Jevisovice kultúra középső szakaszába keltezhető lelet áll legközelebb hozzá, amelyet Ingrid Burger egyik tál-típusának is megtett (Typ Vysocany).44 A közlés és a tipológiai, kulturális valamint kronológiai besorolás véleményem szerint alapvetően hibás. Abból kell kiindulnunk, hogy a zagyvapálfalvai tálon a bekarcolásos, a tűz- deléses (Fwvhenstich) és az ál-zsinórlenyomatos (Gödörsíros?) technológiát is alkalmazták, 40 A lelőhelyről több szórvány lelet is ismert ebből az alaki körből, pl WOSINSKY 1904, XXX. tábla/7: ez az izsai leletre hasonlít, de attól eltérően kívül is díszített, és magasabb csőtalpon áll, függőlegesen osztott mezőkben koncentrikus köröket idéző zsinórmintával díszített. XXXI. tábla: ez lehet badeni is, belül sraffozott háromszögek és mezőbe fogott fenyőág-motívum, kívül a perem alatt sraffozott háromszög-sor, a talpgyűrűn kettős, bekarcolt vonalakból kialakított futó farkasfog- minta díszíti; vö. még PATAY 1940, 2; BURGER 1980, 36: Caka és Baranya típusok, Makó kultúra; KULCSÁR 1998-1999, 128: Mucsi-LengyeL Somogyvár-Vinkovci kultúra. 41 KULCSÁR 1998-1999, 119, 12. lábjegyzet; Svodín/Szőgyén: TOCÍK 1963, Obr. 3.14. 42 CSALOG 1941, 7, Taf. II/8; KULCSÁR 1998-1999, 124: a Vucedol és a Somogyvár-Vinkovci kultúra közös lelőhelye. 43 IzsáróL a már említett lelet (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1968, a 22/64 gödörből: Abb. 27.1), ill. Dakovo-Franjevacról: BALÉN 2011, 205, T. 1-11.54. 44 KULCSÁR 2009, 188, idézet: „Bár sok szempontból különbözik a jelenleg ismert, hasonlójellegű Makó-Kosihy-Caka tálaktól (2. kép 3-9), mégsem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy azok egy regionális változatáról van szó. A tipológiai jellemzők alapján a forma és a díszítés legközelebbi ismert párhuzamait némileg meglepő módon igen távolról, a délkelet-morvaországi Jevisovice- kultúra időszakában létrejött Brno környéki lelőhelyekről, közelebbről Vysocanyból említhetjük.” Kulcsár Gabriella nem látta a valóságban a zagyvapálfalvai leletet, a szécsényi múzeum régészeitől kapott információval átadott képanyaggal és dokumentációval dolgozott. Ld. még Vysocany: BURGER 1980, Abb. 6.2, Karte 4. 423
