Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
egy motívumon, konkrétan egy vonalon belül. Ezek a díszítési technológiák szolgálnak többek közt a kereszttalpas tálak tipo-kronológiai besorolásának alapjául, mivel a leletek többsége szórvány, ezért a kísérő leletek vagy az előkerülésük körülménye a legtöbbször nem vizsgálható. Formában a Vysocany-i lelet helyett jóval közelebb áll a zagyvapálfalvai lelethez a teljesen azonos formájú és talp-kialakítású, és még díszítésében is hasonló Abraham/ábra- hámi lelet.45 46 Érdekes módon teljesen azonosak abban, hogy kívül-belül díszítettek, azonos a tálperem és a talpak díszítése és kialakítása, ám a külső és a belső felület díszítése már eltér. Az ábrahámi lelet belső tálrészén látható bekarcolások és beböködések inkább a salgótarjáni szórvány, 56.53.18. számú, Dornyay-gyűjteményben található talpas táljának belső díszítéséhez hasonlítanak (annak bekarcolt vonalakkal kialakított fenyőágmotívumához), kompozíciójának fő eleme a nyitott háromszöget vagy V-alakot ábrázoló bekarcolt vonalcsoport, amelyet középen beböködések osztanak ketté, így fenyőágmotívumnak hat. Sajnos az ábrahámi lelet szórvány, ezért alaki és díszítésbeli hasonlóságán kívül kronológiai és kulturális besorolásra nem alkalmas, ill. nem nyújt további segítséget. Talán ehhez a körhöz sorolható még egy alacsony talpgyűrűn álló tál a Fertő tó mellől, Deutschkreutz/Sopronkeresztúrból, amelynek belsejét négy hasonló, V-alakú nyitott háromszög alakzat díszíti, amelyeket bekarcolt vonalakból alakítottak ki, alját ettől koncentrikus körök választják el, kívül pedig sraffozott háromszögek sorával díszített. A szórványleletet Elisabeth Ruttkay a Jevisovice B horizontba sorolta.45 A Jevisovice kultúra keltezéséhez a legmegfelelőbb radiokarbon dátumokat a Meidling-Anzingerbergen folyó feltárás modern kutatása szolgáltatja, amely a kultúra egyetlen reprezentatív és jól kutatott lelőhelye is egyelőre Ausztriában.47 Az Iza/Izsán előkerült ép kereszttalpas tál-lelet hasonló a Zagyvapálfalvaihoz, bár talpának kialakítása eltérő (mélyen bevágottan négyes osztású, négykaréjos), kívül díszítetlen, és a tál belső felületén körben zsinórlenyomattal kialakított koncentrikus körök díszítik. Korát, valamint típusát tekintve is egy korai alaki körbe tartozik (Burger tipológiájában az Iza-Typ az általam bevezetett rézkor-bronzkor közti átmeneti időszakra vonatkozik 2800-2600 BC közt, amely a Gödörsíros kurgánokat és a Kostolác, Bosáca, Rivnác, Vucedol I. kultúrákat foglalja magába).48 Az izsai lelet előnye, hogy hiteles ásatás során, a kostoláci kultúra gödrében feküdt, így kulturális besorolása is biztos, míg a legtöbb kereszttalpas tál-lelet szórvány. Sajnos azonban kora csak relatív kronológiai támpontot nyújt, abszolút koradatok nem állnak rendelkezésünkre.49 45 NOVOTNY 1955, Obr. 11; BURGER 1980, 29: Sarvas, talpas típusba sorolta; KAISER 2013, 144, Fig. 3. 46 RUTTKAY 1973, 44-45, 50, Taf. 7.1. 47 KRENN-LEEB 2003, 436: a dátumok 3020 és 2760 cal BC közöttiek, tehát a késő rézkor végét és a rézkor-bronzkor közötti átmeneti periódust jelölik. 48 BURGER 1980, 14, Abb.4.1, Karte 2: DNy-Sztovákia és ÉK-Magyarország az elterjedési területe, így az előkerülés helye is megerősíti ezt a besorolást. 49 NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1968, 406-407, Abb. 22, 1/59. gödör, további, díszítetlen darab még a 22/64 gödörből: NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1968, Abb. 27.1. 424
